Az Auróra-kör vezérköltőjeként
Az Auróra-kör vezérköltőjeként
Vörösmarty pályakezdésekor, a magyar irodalom korszakváltó gesztusaként, a húszas évek elején indult meg Auróra címmel az a költészeti antológia-sorozat, mely már a romantika térnyerését mutatta fel és biztosította, rendszeresen közölvén a klasszicizmus iskolája által el nem fogadott radikális műveket is. A már idézett Kisfaludy Károly által szerkesztett, Vörösmarty barátai: Bajza József (1804–1858) költő és kritikus, és Toldy Ferenc (1805–1875) irodalomtörténész által támogatott kiadványsorozat rendkívül sokat tett Vörösmarty elismertetéséért: itt jelentek meg (nemegyszer illusztrációk által is kiemelve) e korban legfontosabb művei. Vörösmarty ez időben a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként élt (állítólag ő volt az első oly magyar költő, aki képes volt kizárólag értelmiségi munkáinak honoráriumaiból biztosítani jövedelmét), s rövidesen a pesti értelmiség egyik vezéralakja lett; a harmincas évekre, akadémiai nagydíjasként is, szépirodalmi téren tekintélye kétségbevonhatatlanná vált. Komoly irodalomszervezői funkciókat is ellátott: Bajzáékkal együtt szerkesztette az Athenaeum c. folyóiratot (melynek elsőségét mindenki elismerte), színikritikusként folyamatosan bírálta a Nemzeti Színház programját; mindennek irodalmi vetülete pl. a Pályalombok címmel kiadott epigrammasorozat, melyben kora irodalmi és politikai életére vonatkozó állásfoglalásait összegezte.
