Könyvet a népnek!
Könyvet a népnek!
A könyvekhez olvasni tudó és olvasni vágyó, ismereteket és szórakozást kereső olvasók kellenek, emberek, akik iskolákat járnak végig, hogy műveltséget szerezzenek.
Mária Terézia oktatási reformjaitól – a Ratio Educationistól – a 19. század végéig nagyarányú fejlődésen megy át a magyar népoktatás. Száz-egynéhány év alatt a nepiskolák száma 4000-ről közel 16 000-re nőtt, jelentősen szaporodtak a gimnáziumok és más középiskolák s az oktatáshoz utánpótlást adó tanítóképzők. Ott van emellett a reformkor ragyogó szellemi fellendülése, a magyar irodalom kiteljesedése is.
Az olvasóközönség kialakulását segítették elő a reformkorban, majd a kiegyezés után megjelenő hírlapok, divatlapok, irodalmi folyóiratok, majd azok a törekvések, amelyek szerint könyvtárakat kell szervezni és olcsón jó könyvet kell adni a népnek, szemben a "ponyvairodalom mételyével". A vitához még Kossuth is hozzászólt, kételkedve abban, hogy a "krajcáros" ponyvairodalom a nép köréből könnyen kiűzhető.
A nyomdaipari háttér a század közepén készen állt. Az első pesti nyomda 1756-ban alakult, 1852-ben egyedül a híres Bucsánszky kiadó már két gyorssajtóval, egy hagyományos vassajtóval, "tizenkét szedővel és egy nyomómesterrel", 1867-ben hét gyorssajtóval dolgozott, ugyanannyival, mint Heckenast és Emich. Ennek eredményeként a múlt század végén évenként közel kétmillió példányban jelentek meg a kalendáriumok.
