Eseménysorok ábrázolása
Eseménysorok ábrázolása
A festő nem a mozgás rögzíthetőségének hiányát érezhette, mint inkább egy mesét, drámát, történelmi eseménysort igyekezett elmesélni. Ha ezt így fogjuk fel, akkor azt kell mondanunk, hogy külön-külön mindegyik mozzanat, mint olyan, kifejezte a megfelelő mozgást, amely ha életre kelt volna, semmivel többet nem adott volna a mozgásból, mint mozdulatlanul. Vegyük például a római Piazza Colonna oszlopát. Ezen a római történelem harci eseményei láthatók, filmszalagszerűen föltekerve. Az egyes mozzanatok különböző eseményeket ábrázolnak időbeli folyamatosságban. De a hangsúly az eseményeken, azok sorrendiségén és nem a mozgás művi rögzítésének vágyán van. Valamely eseménysorozat előadása viszont korántsem kapcsolódik feltétlenül a mozgás ábrázolhatóságának problémához, amint az első pillantásra látszik, s amint azt tetszetős elméletek előadni szeretnék. Egy eseménysorozat előadása általában irodalmi műfajokban szokott leghatásosabban jelentkezni: krónikákban, eposzokban, novellákban, majd a 16. század végétől kezdve regényekben. Azt a képzőművészeti törekvést tehát, hogy festők és szobrászok néha eseményeket igyekeztek ábrázolni, azok legfontosabb csomópontjait képileg rögzíteni: nem szabad feltétlenül a mozgás rögzítésére való törekvéssel azonosítani.
Kérdés, hogy mennyire élt a képzőművészetben az a vágy, hogy a mozgást kifejezzék, tudatosult-e bennük századokkal ezelőtt, hogy a mozgást teljes mechanikus folyamatosságában reprodukálják? Ez alig valószínű. Ezért gyanús és tudománytalan az a fajta kiindulás, mely szerint a képeket alkotó festők tulajdonképpen elégedetlenek voltak, és csak jobb híján alkudtak meg a rendelkezésükre álló deszkalappal vagy vászonnal. Nem figyelmeztetjük magunkat eleget arra a tényre, hogy a mozgás technikai reprodukálásának igénye nem művészi, hanem tudományos óhaj volt: orvosok és természettudósok kísérleteztek vele, hogy a ló, az ember, a madár mozgásának anatómiáját tanulmányozzák. Amikor pedig a film feltaláltatott, akkor aránylag hosszú ideig a valóság híradójellegű rögzítését érezte feladatának.
