Somlyó Zoltán: KÉT SZEM...
KÉT SZEM...
Voltam gyerek, homokba játszó,
csodálkozó és önfeledt.
Bámulva néztem, hogy kígyózik
a füst a háztetők felett.
csodálkozó és önfeledt.
Bámulva néztem, hogy kígyózik
a füst a háztetők felett.
Voltam diák, ki padsorok közt
sóváron csengetésre vár...
Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú,
hős, szoknyakergető, szamár...
sóváron csengetésre vár...
Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú,
hős, szoknyakergető, szamár...
Voltam a földön bús gyalogló,
az égen gyors kengyelfutó...
Bölcs és bolond... Izzadva fázó...
Mindent és semmit sem tudó...
az égen gyors kengyelfutó...
Bölcs és bolond... Izzadva fázó...
Mindent és semmit sem tudó...
Voltam kipirult vőlegény is,
ki csókot és mosolyt keres...
Voltam poéta. Voltam vádlott
és hetyke, önző felperes...
ki csókot és mosolyt keres...
Voltam poéta. Voltam vádlott
és hetyke, önző felperes...
Voltam fenn s lenn: ahol a bölcsőt
s hol a koporsót enyvezik...
Ma nem vagyok más: csupán két szem,
mely lecsukódva könnyezik...
s hol a koporsót enyvezik...
Ma nem vagyok más: csupán két szem,
mely lecsukódva könnyezik...
