Petőfi Sándor: RONGYOS VITÉZEK
Szép rím- s mértékbe versemet,
Amint illő meglátogatni
A társasági termeket.
Kik élnek, hogy mulassanak,
Hogy felfürtözve, keztyűs kézzel
Látogatóba járjanak.
A rozsda-álom lepte meg;
De tart a harc... a kard s az ágyú
Helyett most eszmék küzdenek.
Katonáid közt, századom!
Csatázok verseimmel... egy-egy
Harcos legény minden dalom.
Mind bátran harcol, bátran vág,
S a katonának bátorsága
Teszi díszét, nem a ruhák.
Túlélnek-e majd engemet?
Ha el kell esniök talán e
Csatában: ám hadd essenek.
Meghalt eszméim nyugszanak,
Mert hősök temetője az, kik
A szabadságért haltanak.