Kosztolányi Dezső: VALLOMÁS
szelíd a-mollban udvaroltam;
nem volt sosem merész frivolság,
pajzán enyelgés a dalomban.
érzelmesen szólott szívemhez,
bíztatva egyre, hogy maradjak
továbbra is jó, illedelmes.
de akkor is nagyon szerényen:
álom-reményt, képzelt szerelmet
szívtam magamba holdas éjen.
költői lázban verset írtam
s más csókolgatta hamvas arcát,
míg ünnepeltem dalaimban.
a lánynép oldalamra pártolt;
dícsért is sok, de a szívében
azt mondta mind: "De nagy szamár volt!"