Kosztolányi Dezső: MONOSTOROKBAN
MONOSTOROKBAN
Paolo Buzzi
Édes élni mindentől távol, együtt az Istennel, mint
a cella fehér és a veteményes kert csupa rózsa,
a feszület azt mondja: - mindenki szenved ott künn is -
és a koponya vídám társaság tenéked!
És a kis harang szabályos időközökben cseng
reggeli imára, ebédre és boldog szundításra!
Édes itt élni nekünk, hosszúszakállú férfiaknak!
Édes itt élni nekünk, rövidhajú nőknek!
Az élet elrohan a szemünk előtt,
mint künn az ablakunk előtt a nap.
| testvérek, |
a feszület azt mondja: - mindenki szenved ott künn is -
és a koponya vídám társaság tenéked!
És a kis harang szabályos időközökben cseng
reggeli imára, ebédre és boldog szundításra!
Édes itt élni nekünk, hosszúszakállú férfiaknak!
Édes itt élni nekünk, rövidhajú nőknek!
Az élet elrohan a szemünk előtt,
mint künn az ablakunk előtt a nap.
