Kosztolányi Dezső: BÁBUK PÁRBESZÉDE
BÁBUK PÁRBESZÉDE
Sergio Corazzini
- Mért ölsz meg, én kicsiny királyném,
meghalni mért hagysz a hidegben?
Benn alszik az öreg király:
egy dalt dalolnék most neked,
nem hallaná! Ó, légy kegyes,
engedj föl, erkélyedre kúszom!
- Jaj, drága, jó barátom,
az erkély csak keménypapír,
lerogyna a súlyod alatt!
Vagy azt kívánnád, hogy leüssék
szegény fejem?
- Kicsiny királyném, bontsd ki nékem
hosszú, remek aranyhajad!
- Költő te! Hát nem látod-e,
hogy hosszú, szép aranyhajam
kóc és csepű?
- Ó, megbocsáss!
- Nos?
- Nos...?
Egy szót se szólsz hozzám, kegyetlen?
Én meghalok.
- Meghalsz ezért, pusztán ezért?
- Ne gúnyolódjál... Ég veled!
- Mit képzelődöl?
- Nem fáj szived, ha visszagondolsz,
hogyan találkoztunk utóbb
künn a papírerdőbe ketten?
- Édes szerelmem, erre én nem
emlékezem... Hát mégis elmégysz...?
Örökre?... Jaj, jaj, sírni vágynék,
zokogni. Ámde hogy tehetném,
hiszen az én picinyke szívem fából van.
meghalni mért hagysz a hidegben?
Benn alszik az öreg király:
egy dalt dalolnék most neked,
nem hallaná! Ó, légy kegyes,
engedj föl, erkélyedre kúszom!
- Jaj, drága, jó barátom,
az erkély csak keménypapír,
lerogyna a súlyod alatt!
Vagy azt kívánnád, hogy leüssék
szegény fejem?
- Kicsiny királyném, bontsd ki nékem
hosszú, remek aranyhajad!
- Költő te! Hát nem látod-e,
hogy hosszú, szép aranyhajam
kóc és csepű?
- Ó, megbocsáss!
- Nos?
- Nos...?
Egy szót se szólsz hozzám, kegyetlen?
Én meghalok.
- Meghalsz ezért, pusztán ezért?
- Ne gúnyolódjál... Ég veled!
- Mit képzelődöl?
- Nem fáj szived, ha visszagondolsz,
hogyan találkoztunk utóbb
künn a papírerdőbe ketten?
- Édes szerelmem, erre én nem
emlékezem... Hát mégis elmégysz...?
Örökre?... Jaj, jaj, sírni vágynék,
zokogni. Ámde hogy tehetném,
hiszen az én picinyke szívem fából van.
