Kosztolányi Dezső: VÁLTOZÁS
VÁLTOZÁS
Johann Wolfgang Goethe
Köves patak-ágyon a nap tüze hull rám!
Kitárom a karjaimat, jön a hullám,
csókolja a mellem, csiklandva követ.
Aztán csapodáran az árral elúszik,
a második érkezik és odakúszik
s én érzem a váltakozó örömet.
Kitárom a karjaimat, jön a hullám,
csókolja a mellem, csiklandva követ.
Aztán csapodáran az árral elúszik,
a második érkezik és odakúszik
s én érzem a váltakozó örömet.
De lásd, te a kincsedet egyre fecsérled
s közben a semmibe nyargal az élet,
a lányt siratod, aki elfeled, őt!
Hozd vissza a multadat újra, hogy élhess!
A második ajka is éppolyan édes,
s tán jobban ölel, mint első szeretőd.
s közben a semmibe nyargal az élet,
a lányt siratod, aki elfeled, őt!
Hozd vissza a multadat újra, hogy élhess!
A második ajka is éppolyan édes,
s tán jobban ölel, mint első szeretőd.
