Kosztolányi Dezső: MENEDÉKHÁZ
MENEDÉKHÁZ
Conrad Ferdinand Meyer
Ott, hol az út kanyarul, alacsony hegyiház a lakásom -
posta se jő ide már, végre magam lehetek.
Ablakomon figyelek ki az alkonyodó levegőbe, semmi
nesz!
A harkály fönn a fenyőn kalapál.
Könnyű iramlással fut a réteken át az evetke, hancurozik
vidoran; itt a szabadba nagy úr.
Jaj! De mi zaj riadoz? Mi süvölt a magasba: "Merénylet!"
"Bismarck még haragos!", "Holnap a pápa fogad!"
Mért ez a hír? Ni az ablak alatt egy csésze fehérlik!
Reszket a drót huzala, zizzen a villamos ár,
mint a nagy emberiség testében a lelkes ütőér,
völgyöleken, hegyen át hordja a lázas időt.
posta se jő ide már, végre magam lehetek.
Ablakomon figyelek ki az alkonyodó levegőbe, semmi
nesz!
A harkály fönn a fenyőn kalapál.
Könnyű iramlással fut a réteken át az evetke, hancurozik
vidoran; itt a szabadba nagy úr.
Jaj! De mi zaj riadoz? Mi süvölt a magasba: "Merénylet!"
"Bismarck még haragos!", "Holnap a pápa fogad!"
Mért ez a hír? Ni az ablak alatt egy csésze fehérlik!
Reszket a drót huzala, zizzen a villamos ár,
mint a nagy emberiség testében a lelkes ütőér,
völgyöleken, hegyen át hordja a lázas időt.
