Kosztolányi Dezső: GYEREK-GÜGYÖGÉS
GYEREK-GÜGYÖGÉS
Richard Dehmel
A Mikulás, apa, apuska!
Most trombitált, de oly erősen,
még a postás se tud úgy, ő sem.
De aztán elment innen ujra.
Két hosszú-hosszú orra volt,
jégcsap lógott az orra végén,
az egyik nagy volt, mint a kémény,
másik pici, picurka volt
s rajta sok angyal lovagolt.
Kezükben egy csodás zsineg,
cipőjük épp, mint a tied.
Aztán egy ember a zsinegre
ugrott, mint egy nagy, csúnya medve.
S hancuroztak az angyalok;
a jó Istenke jött amott.
És haragudott, igazán
megszeppentem; úgy ám, apám -
"De Detta ez mégse való
mit hazudozol össze itt?"
Hát kinek ért, apám, a szó
s nekem - nekem oly jól esik!
Most trombitált, de oly erősen,
még a postás se tud úgy, ő sem.
De aztán elment innen ujra.
Két hosszú-hosszú orra volt,
jégcsap lógott az orra végén,
az egyik nagy volt, mint a kémény,
másik pici, picurka volt
s rajta sok angyal lovagolt.
Kezükben egy csodás zsineg,
cipőjük épp, mint a tied.
Aztán egy ember a zsinegre
ugrott, mint egy nagy, csúnya medve.
S hancuroztak az angyalok;
a jó Istenke jött amott.
És haragudott, igazán
megszeppentem; úgy ám, apám -
"De Detta ez mégse való
mit hazudozol össze itt?"
Hát kinek ért, apám, a szó
s nekem - nekem oly jól esik!
"Vagy úgy? - Na jó."
