Kosztolányi Dezső: ESŐBEN
ESŐBEN
Richard Dehmel
Az én időm a dús kemény vihar;
nyakam csuromvíz, hull a víz a fákra,
borzong a kert álomvert lombjaival,
az ágon ernyedten vár a madárka.
nyakam csuromvíz, hull a víz a fákra,
borzong a kert álomvert lombjaival,
az ágon ernyedten vár a madárka.
Kukucskál a bús lombon át az ég,
mint hogyha sose oszlanék a fölleg.
Most csendbe nézhet már a tájra szét
és megtekintheti a béna földet.
mint hogyha sose oszlanék a fölleg.
Most csendbe nézhet már a tájra szét
és megtekintheti a béna földet.
A fáradott világ oly lomha, agg.
Se kéj, se kín, a bú s közöny megülték.
Az űrbe mos a zajgó áradat
és minden szürke - szürke - egyre
szürkébb.
Se kéj, se kín, a bú s közöny megülték.
Az űrbe mos a zajgó áradat
és minden szürke - szürke - egyre
szürkébb.
