Kosztolányi Dezső: CSENDES, ÜNNEPI ÓDA AZ ÉLETHEZ
mellettetek olyan kicsiny vagyok
s te élet, mely sötéten felkomorlasz,
mindenkinél nagyobb,
mely kőkeményen az utunkban áll
s keményebb árnyakat borítsz fölébe,
mint a kemény halál.
magas toronyba, léptem követed
és szenvedést adsz, terhes aranyalmát,
követ adsz, köveket,
hogy élni nagyszerű és szomorú,
egy néma száj nekem egy néma harcdal,
sors és bús háború.
vallom, hogy nagy vagy és mindig tudom,
a kávéházban és a villamosban,
a lármás körúton,
hol száz idegen szem mered felém
és gonddal nézek minden elmenőre:
ó, életem, enyém.
Golyózáporban haladok előre,
ki minden tűzzel, karddal ismerős
s úgy csókolódzom és dőlök a sírba,
mint bátor, büszke hős.