Kosztolányi Dezső: Ó, JÓ EMBER!
Ó, jó ember! Ó, gyönyörű szó!
Vidám vagyok és meghatott!
Ó, drága szó, amely ma engem
acéloz és felvillanyoz!
Ó, jó ember!
hogy szívesen segítenélek!
Lennél beteg és gyenge bár,
hogy vigasztalnálak szelíden!
Lennél fáradt és árva bár,
hogy ágyat vethetnék tenéked!
Ó, jó ember!
hogy szétszórt könyved összerakjam!
Ó, engedd legalább,
hogy vizet öntsek poharadba!
Ó, engedd legalább,
hogy pici lámpád lángra gyujtsam,
ó, jó ember!
hű szemüveged villogását.
Jőjj! És ne vesd meg szívemet,
alázatot, barátságot adok,
ó, jó ember!