Kosztolányi Dezső: KÉSŐ ŐSZ VELENCÉBEN
alig akad öröm horgára már. |
ha rátekintsz. S a kertekből a nyár |
egymásra hányt, legyilkolt csapata. |
egy vágy liheg: mint hogyha éjszaka |
az éber arzenálban és acél
kedvvel kátrányozná a lég dagályát,
sok evezővel, minden lobogóval
s fujná a fény, a végzet és a szél.