Kosztolányi Dezső: A KEDVES HALÁLA
hogy elvisz és a némaságba lök. |
s reáborult a titkos, néma köd |
azt hitte, hogy mint bolygó, anda hold |
s az alvilágnak csöndesen dalolt: |
s minden halott olyan közel-rokon |
vallotta, a sír jó, a sír örök -
s lesimította néki a rögöt.