Juhász Gyula: Temetés
Temetés
Aranyosan és feketén döcög
Szent Mihály lova őszi fák között.
Szent Mihály lova őszi fák között.
Az emberek megnézik csendesen,
Ki az, akinek útja végtelen?
Ki az, akinek útja végtelen?
És tovább mennek, mert az élet int,
Majd egyszer ők is jönnek erre mind.
Majd egyszer ők is jönnek erre mind.
Majd egyszer, ó, de addig áll a harc
És vár a győzelem, vagy a kudarc.
És vár a győzelem, vagy a kudarc.
Majd egyszer, ó, de addig nem lehet
Sokat időzni a halál felett.
Sokat időzni a halál felett.
Menni, sietni és rohanni kell,
Versenyt röpülni még a többivel.
Versenyt röpülni még a többivel.
Csak egy gyerek s egy költő, két gyerek
Bámulja még tovább a szekeret.
Bámulja még tovább a szekeret.
A költő lelkében egy húr remeg
És rajta egyszerre fölzengenek
És rajta egyszerre fölzengenek
A végtelenség és a semmiség.
A gyermek is fölsóhajt: Ó, mi szép!
A gyermek is fölsóhajt: Ó, mi szép!
