Juhász Gyula: A szobor
Uralkodik a tér, idő felett,
Míg útjukat a semmiségbe róják
Az eljövő s eltűnő emberek.
Tombolnak és csitulnak, ő marad,
Az ellenségnek és a hatalomnak
Ő nem hajol meg, áll az ég alatt.
Vagy rárepül a keselyű, a héjja,
Ő egykedvű, nyugodt és mozdulatlan.
Diadal és bukás mindegy neki,
Mert ő az eszme és ő halhatatlan!