Juhász Gyula: Obsit
Nem dob pereg, de hulló levelek.
A föld alatt és csillagok fölött.
A régi otthon, a bús és szelíd.
A szívetekből kitöröljetek:
Az ember többé ilyet nem mivel!
Öreg bakából édes jó apa.
Arany kalászok szőke tengere.
Örök életről mely himnuszt dalol.
De a szabadság szent útjára majd.
A szolgaság és szégyen terheit.
A szebb jövőbe, munkás magyarok!