Juhász Gyula: Negyvenhatosok
Fonva a lantra, melyen bomlanak az idegek. |
Lelkem pusztáján marsol a hősi ezer. |
Merre Szabács, Nándor, Valjevo, Nis meredez. |
Hol ugató ércek számuma förgetegez. |
Hogy fölfogja a vak északi Rém rohamát. |
Nagy seregéből, hogy két haza védve legyen. |
Holtan is ők födözik a vonuló sereget. |
Hol van a lant, a babér, mely dalol és koszorúz? |
Minden tájékán sírotok áll s nevetek! |
Szerbia bús terein s merre Galícia van, |
És Piavé mélyén, messze kopár köveken! |
- (Elfáradt gyermek mostoha anyja ölén) - |
Nagy jegenyék dala zsong, szőke akác mosolyog. |
Darvadozik anyaföld csöndes eressze alatt, |
Ülnek a jó öregek, égnek a makrapipák |
Százszorszépei közt és violái mögött |
Fájdalmas szüzek és bánatos édesanyák. |
E sereg és neki már mit hoz a vak diadal? |
S szörnyű dicsőségük fénye ragyog Szegeden. |