Juhász Gyula: Nyári magányban
Hűvös, holdas...
- Valahol egy sellő dalol -
A Tiszán ring elpihenve
Öreg szívem, régi kéjjel.
- Valahol egy sellő dalol -
Aranyozzák e szivet be.
Tört szivem, ragyogj, ragyogj!
- Valahol egy sellő dalol -
Ó, viharok szép szünetje,
Mikor hull le árva fényed?
Utánam...
Megértői az elfáradt ütemnek,
Mely végtelenbe s éjbe lehanyatlott.
Jövendő arcok
Mit bámultok már? Kései kudarcot!
A szerelem rózsája. Rög porába
Hervad csupán és sírnak éjjelébe,
Ó, szépek szépe,
Siess rózsákkal új élők elébe!
Zászló, mely beteríti béna hősét,
Ki elesett az áldatlan kudarcban.
Miért rohantam?
Egy hulló csillagért borús magasban!