Juhász Gyula: Magamhoz
Előled elveszik a kék eget
S üres, kopott szobák nagy mélabúját,
Mint zubbonyát a munkás, fölveszed.
Szívedből mindent, ami fény, derű,
Ha verkli szól, borús napján a gondnak
S lelkedben eltört minden hegedű.
Legyen veled! Emléke annyi napnak,
Mikor belőled csók és vers fakadtak.
Fölírva minden, mi szép idelenn
És benned, mint rab él a Végtelen!