Juhász Gyula: Szentségtörés
Fehér ingében sápadtan virrasztva,
Remegve, hogy nem méltó ily malasztra,
Imát rebegve boldog menedékül:
S mint az oltári ostya égi ízét
Sóváran vártam első csókja mézét
Annak, ki vár rám messze, messze, messze:
Szívem adventje, hófehér roráte,
Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!
Jöttek sokan... de ő soha, soha!
Ó első áldozás bűnös bora!