József Attila: SZÉP LOBOGÓVAL, VAGY ANÉLKÜL
A szemeimben,
Ezért öntözik kedveseim,
S a fák, a városok meg minden.
Győzünk mi mindig,
Mindnyájan győzünk szomorúan,
Minket a szívünk győzni indít.
Hogy merre tartunk,
Kit csönd, kit nagy zaj vár a parton
S elsüllyedünk, ha nincsen partunk.