Csokonai Vitéz Mihály: A tél
A tél
Elérkeztél hát, óh didergő december,
Mormoló szelei a hideg északnak
A vizekre, ámbár a vízi istenek
A sík mezőségen hóhalmok épűlnek,
Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta,
Sötét üregibe a mély barlangoknak
A farkas, a róka együtt hébe-hóba
A bagoly a fagyos fa hideg odvában
A varjak, e télnek madari, a tornak
Az ember a Bakhus innepét szenteli,
Így, noha truccára a kegyetlen télnek,
| Mert decembert vett rá minden okos ember. |
| A ház ereszére jégcsapokat raknak. |
| Haragusznak, márvány hídat építenek. |
| Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek. |
| Melynek köszöntőjét a Teremtő írta. |
| Búvóhelyt keresnek a vadak magoknak. |
| Az erdőre mennek együtt prédálóba. |
| Keservesen huhog szűntelen búvában. |
| Örűlvén, mihozzánk a városba forrnak. |
| Kulacs az óldalán, tokajival teli. |
| Az emberek öröm s nyájasság közt élnek. |
