Csokonai Vitéz Mihály: Főldi Rózsa
Rózsabimbó, nyílj ki már, |
Gyenge szellők csókja vár. |
Hébe nektárt hint terád, |
Bársonyos palástot ád. |
Véled e parányi kert! |
Rólad ezt a drága szert! |
Rózsaszál, szép vagy te már. |
Hány mosolygó lyányka vár! |
Büszke fűzőjét terád, |
Néked újabb kertet ád. |
Ékesebb bíborja közt! |
Kedvesebb illatja közt! |
Bimbaját árnyékba vedd |
Képit új rózsákba szedd. |
Zőld levélkéidre ma |
Onnan a kis Rózsira. |
Gyenge orcájára nő, |
Majd ha a világra jő. |
Drága Rózsa, drága kincs, |
Semmi hitvány dudva nincs. |
Életét e Rózsaszál. |
Mindenik jó karba áll. |
Itt van egy szép rózsa hát, |
A parányi Rózsikát. |
Vedd be, és míg abba lész, |
Hogy köszöntésedre kész. |
Fébus el nem áltat ám, |
Bátorítlak, szép madám! |
Bételik szüret felé, |
Bőv jutalmat nyerhet-é? |
Tisztelő szívemnek az, |
Hogy proféciám igaz. |
Abb' az inneplésbe vész, |
Kőlcsönös vígságba lész, |
A parányi Rózsi is, |
Gyenge elmécskéje is, |
Mint öreg poéta már, |
Akkor a negyvenbe jár, |
Hajdani proféciám: |
Vígadozni fog talám. |
Gyenge szája lánggal ég, |
Két fagyos kezemre még. |