Balassi Bálint: HARMADIK
1 | Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél velem, |
áldott légyen te neved, |
Veszendő voltomban hogy segélél mostan, |
hála légyen teneked! |
Kérlek, panaszimért, ki téged gyakran ért, |
jódot rólam el ne vedd! |
2 | Keserves fájdalmim, gyötrő gondolatim, |
távozzatok el tűlem, |
Kik mind éjjel-nappal csak búval-bánattal |
forgottatok körülem, |
Mert megkegyelmezett, s minden jót végezett |
Célia énfelűlem. |
3 | Ez föld szép virágja, éltető illatja |
hogyha szívemre hatott, |
Miért szomorkodjam, s vígan mért ne lakjam, |
mért viseljek bánatot? |
Hiszem elég eddig, azmíg nem voltam víg, |
hadd éljek már jó napot! |
4 | Az ország csillaga, szerencsés világa |
hogyha fejemre terjedt, |
Nékem szolgál, fénlik, más elől eltűnik, |
csak egyedül rám gerjedt, |
Ha mi bút rettegek? Miért nem örvendek? |
Lám, nem érzek kínt s terhet! |
5 | Ez világ minékünk, kiben mi most élünk, |
vendégfogadó házunk, |
Kiben ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk, |
de holnap meg kimúlunk, |
Azért azon légyünk, azmíg tart életünk, |
légyen víg telünk-nyarunk! |