Babits Mihály: IMÁJA AZ ANGYALOKHOZ ÉS MINDEN SZENTEKHEZ
és figyeljetek, angyalok!
Én kérlek, ki e bánatok
völgyében számüzött vagyok.
én pedig szegény számüzött;
ebből kell megbecsülnötök:
csoda-e hogyha így nyögök?
s Krisztust nem látni sohasem:
fáj a léleknek végtelen,
kit Érte lankaszt szerelem.
kérdi, mátkája hol marad,
kihez misztikus szín alatt
e távolból is hű maradt?
kérdik Jézust, hová siet?
"Rabbi, hol a ház, mely tied?
Mért téssz úgy, mint ki messze megy?"
ne sírj, óh lélek, ne zokogj!
Ama honba küldd sóhajod,
hová előtted indulok!
cseppenkint hulló kegyelem,
társaidtól segedelem
s hogy kínod égi bért terem.
s Szentlelkem küldöm el neked
hogy benne, mint bennem, szived
viduljon, míg jársz föld felett."