Babits Mihály: EULÁLIA
EULÁLIA
| Laktam magam |
| kinok odvaiban |
| - lelkem, mint rest tó, álmatagon - |
mig a sárgahajú Eulália nem lett ifju menyasszonyom.
| A csillagos ég |
| szebben nem ég |
| sugaras tüzü szemeinél; |
| s köde pelyheivel |
| mit gyöngybe kever |
| s biboros holdszinbe az éj, |
lobogó szemü szép Eulália egy hajaszála fölér.
| Se bú - se gyász |
| többé nem igáz, |
| mert lelke sóhaja lelkemét |
| ekhózza hiven; |
| s fénnyel szegi fenn |
| Astarte az ég peremét, |
ha vidám Eulália fölveti rá ibolya szemét.
