Arany János: MÁTYÁS ANYJA
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:
Ne mozdulj
Prága városából:
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak."
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklőn
Várnak az
Udvari cselédek.
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága."
Viszem én,
Hét nap elegendő."
"Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendő!"
Hozom én
Válaszát három nap."
"Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap.
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat." -
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizsán
Ül ahhoz hasonló.
Lecsapott
Fekete szélvészből,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézből.
Madarat!...
El kell venni tőle!"
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelője.
Nem egyet,
Százat is meglőnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivőnek.
Az erdőn
Űzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél
Vagy ahhoz hasonló.
Pecsétje
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
A keze-irása!"