Ady Endre: A tízéves Éva
Nedves és friss csöpp, piros szája:
Megcsókolom, eltaszítom
Félőn, megbabonázva.
Már a sírom is be lesz nőve,
Mikor valaki elviszi
Itatni csók-kútfőre.
Ott rejtőzik temetve benne,
Ami ma még csúf kárhozat
S holnap üdvösség lenne.
Valakiért majd-majd kibomlik,
De esküszöm: e valaki
Majd énreám hasonlít.