Ady Endre: Én fáradtam el
Csak az Idő szállt el mindig többre-várón
S mindig szabadabban.
Köszönöm Istennek, a Humanitásnak
S köszönöm a Nőnek.
S mosolygós sírással, de köszönt feléjük
A szent megbocsánat.
Adjatok még, adók, adjatok, miként én
S előre, előre.