Dr. Fekete Nagy Antal: A Petróczy-család levéltára. (Különlenyomat a «Levéltári Közlemények» 1930. évi 1–2. számából.) Budapest, …
Dr. Fekete Nagy Antal: A Petróczy-család levéltára. (Különlenyomat a «Levéltári Közlemények» 1930. évi 1–2. számából.) Budapest, 1930. 8°, 13 l. – U. a.: A Petróczy-Levéltár középkori oklevelei. (Különlenyomat a «Levéltári Közlemények» 1930–1931. évfolyamából.) Budapest, 8°, 150 l.
A Petróczy-családnak az Országos Levéltárban őrzött, közel kétezer oklevelet tartalmazó levéltára hét kisebb, a XIX. század elején rendezett csoportból áll ugyan, területileg azonban két nagy vidéket ölel fel. Az egyik főcsoport, az Acta Scepusiana, a Szepességre vonatkozó okleveleket foglalja magában. Hozzá még három kisebb csoport csatlakozik, szintén szepesi, meg sárosi vonatkozású iratokkal. A másik, Acta Transtibiscana-nak nevezett nagyobb csoport s a hozzá csatlakozó egyik kisebb iratsorozat (a D jelzetű) főleg Szatmár- és Szabolcs- s részben Bács-megyére vonatkozik. Ha nem tartozik is e levéltár az úgynevezett nagyobb családi levéltárak közé, értékénél, főleg becses középkori részénél fogva, mely az egész levéltárnak majdnem negyedét teszi ki, megérdemli azt a mélyebbreható figyelmet, melyet neki e két füzet szerzője szentelt. Úgy a levéltár iratanyagának ismertetése, mint pedig középkori okleveleinek szakavatottan és hibátlanul közölt bő kivonatai, hacsak részben is, lényeges hiányt vannak hivatva pótolni családtörténeti szempontból is. A Szepesség oklevélpublikálóit és történetíróit a múltban a szepesi történetirodalom minden gazdagsága mellett csak városok és általában a szászság története érdekelte elsősorban, ami mellett elhanyagolták az ottani, nagyrészt az úgynevezett tízlándzsás székbe tartozó magyarság történetét mindennemű vonatkozásban. Pedig, amint az adatokból kitűnik, nemzeti szempontból nagyon fontos ennek a – főleg a Hernád és Poprád mentén elhúzódó – színtiszta magyar falvakat alkotó nemességnek a történetével foglalkozni 42többféle szempontból. Mert már e levéltár közölt kivonatai is bő anyaggal mutatnak rá az ottani, ősi szervezetük tanusága szerint korán feltelepített magyarság nagy számára, másrészt pedig arra a nemzeti szempontból rendkívül káros, a folyton fokozódó elszegényedés okozta folyamatra, mely a szepesi magyarság lassú eltótosodásának és kipusztulásának volt útja.
A levéltár középkori anyagának XIII–XIV. századi oklevelei becses és részben ismeretlen adatokat nyujtanak a Herman-, Tekule-, Gut-Keled- és Balog-Semjén-nemzetségekről, a Szepességnek középkori eltünt családairól, s a levéltár újkori részét is bekapcsolva, annak úgyszólván összes családairól. Az Acta Transtibiscana csoport az említett földrajzi területekről a Kántorjánosi- és Dersi-családok levéltárait tartalmazza, melyek házasság révén jutottak a Petróczy-család birtokába. A Bács-vármegye területére vonatkozó okleveles anyag a Szentlőrinczi Botha-család révén került oda. Családtörténeti szempontból nem kevésbbé jelentős a levéltár utolsó része, az Acta irregestrata is.
A regesztákban szerző 460 középkori oklevélkivonatot közöl, melyekből 271 szepesi és sárosi, 189 nagyrészt tiszántúli vonatkozású. Amadé nádornak 1311-ben a szepesi (tízlándzsás) nemesek szabadsága érdekében Miklós szepesi várnagyhoz írt levelét hasonmásban is bemutatja. Mily értékű szolgálatot tett ennek a levéltárnak ismertetésével és darabjainak kimerítő regesztáival a történetírásnak, az elmondottak után nem kell külön kiemelnünk. A kutató azért is hálás lehet neki, hogy a levéltárhoz, mivel hét csoportja mellett csak két elenchus fekszik (a többieket nem szolgáltatták be az Orsz. Levéltárba), kitűnő vezérfonalat ad.
Dr. Czobor Alfréd.
