5MÁTYÁS KIRÁLY PECSÉTJEI.
A pecséttannak, mint önálló tudományágnak művelését Heineccius munkájának a megjelenésétől, az 1709. évtől számítjuk. Az ő munkája után 25 esztendővel, 1734-ben jelenik meg Nagyszombatban az első hazai pecséttani munka, a Cerographia Hungariae. Heineccius szellemében foglalkozik a magyar pecsétekkel Schwartner diplomatikájának semiotikájában, hasonlókép átdolgozója, Perger, és címében is Heineccius munkájával rokon Pray-nak: Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungariae című, 1805-ben megjelent posthumus műve. Érdekes, hogy ez a csaknem teljesen elavult munka, rajzai miatt, amelyek nagyobbrészt szintén hibásak, még ma is nélkülözhetetlen. Bár a Pray óta eltelt 125 esztendő sok adattal szaporította magyar pecséttani ismereteinket, ezidőszerint még sok a teendő egy általános magyar pecséttan megírásáig. Az előkészítő munka az Országos Levéltárban őrzött pecséteknek már korábban történt pontos jegyzékbefoglalásával, továbbá néhány újabb módszeres sphragistikai dolgozattal, de különösen a nemrég megjelent Magyar Oklevéltannal nagyot lendült. Ez utóbbi munka egy magyar oklevéltan igényeit messze túlhaladóan nemcsak eddigi pecséttani irodalmunk eredményeit foglalta össze, hanem egyrészt a hézagos adatokat ezirányú önálló kutatással is kiegészítette, másrészt a további munkálatok irányát is megjelölte. Ezen feladatok egyikének a megoldására vállalkozik az ott lefektetett módszertani elvek alapján a jelen dolgozat.
A pecsét az egész középkoron át az oklevél legfontosabb megerősítő jegye. Jelképezője a tulajdonos akaratának s jelenti az illetőnek hozzájárulását vagy bizonyságtételét valamely tényre vonatkozólag. Ez a felfogás teszi jogbiztosító tényezővé. A pecsét jogi érvénye (ereje) függ attól is, hogy tulajdonosa az általa képviselt hatalommal teljes mértékben rendelkezik-e vagy sem? Ez utóbbi esetben rendelkezéseinek teljes jogi érvényességéhez mások hozzájárulására, ellenőrzésére vagy bizonyságára is van szükség. Ez a hozzájárulás többféle formában jelentkezhetik, leggyakoribb módja azonban az érdekeltek pecsétjeinek az oklevéladó pecsétje mellett való alkalmazása.
Mátyás királynak főleg az 1464. előtti időből származó oklevelein találkozunk mások pecsétjeivel, hozzájáruló, megerősítő és garanciát biztosító záradékaival. Mátyást körülbelül 18 éves korában emelték a rendek az ország trónjára. Még fiatalabb elődje alatt szerzett szomorú tapasztalataik arra indították a rendeket, hogy az ifjú királyt hosszabb időre gyámság alá helyezzék, ezért az 1458-i királyválasztó országgyűlésen nagybátyját, Szilágyi Mihályt, öt évre az ország kormányzójává választották. Az országgyűlésnek ez az intézkedése megnyugtatólag hatott különösen a Hunyadiak egykori ellenségeire, akik jobban bízhattak a szóbeli ígéretek, oklevelek és eskü által lekötött kormányzó személyében, mint Mátyásban, kit a szenvedett sérelmek és az életét fenyegető veszélyek emlékezete könnyen bosszúállásra ingerelhetett volna.
Mátyás látszólag bele is nyugodott nagybátyja kormányzóságába, de ügyes taktikájával aránylag igen rövid idő alatt véglegesen elhárította útjából az egyéniségének nem igen megfelelő akadályt. Egy 1458 február 20-án kelt oklevélben elismeri nagybátyja kormányzói hatáskörét és a maga részéről is mindannak elintézésére és végrehajtására, amiket az ország állapota, érdekei és java 6követel, teljes hatalommal ruházza föl, s egyszersmind elrendeli, hogy az összes hatóságok a kormányzó okleveleit a királyi oklevelekkel egyenlő érvényűeknek tekintsék és parancsainak engedelmeskedjenek. Találóan jegyzi meg erre vonatkozólag Fraknói, hogy ezzel a kormányzóból helytartó lett, akinek hatalmát a király belátása szerint korlátozhatja vagy megszüntetheti. S Mátyásnak gondja is volt rá, hogy a hatalomnak ezt a teljességét, amelyet az imént nagybátyjára ruházott, tényleg maga vegye át. Szilágyi pedig tovább haladt a jogfeladás útján. Március első felében a királyi adományok egész sorát nyerte Mátyástól, amelyek elfogadása után nem emelhetett kifogást az ellen, hogy mások javára is gyakorolja Mátyás – mégpedig egyedül – az adományozás jogát. Az 1458. évi március első feléből származó adománylevelek között csak egy olyan oklevelet ismerünk, melyben a kormányzó hozzájárulása van megemlítve, s a királyi titkos pecsét mellett ott függ Szilágyi Mihály pecsétje is.
Önállóan tett adományozásain kívül levelezett a pápával, követet küldött a császárhoz, két magyar püspököt megbízott, hogy a cseh királlyá megválasztott Podjebrádot megkoronázzák; a nádorral, az erdélyi vajdával és a szentgyörgyi grófokkal fontos tárgyalásokat folytatott. Az utóbbiakkal kötött egyezség megerősítő klauzulája szerint azt a király anyjának és a kormányzónak akaratából és beleegyezésével kötötte meg; de éppen ebből a formulából az tűnik ki, hogy a kormányzó a királyi jogokat nem gyakorolta, hanem azok gyakorlásában csak közreműködött és e tekintetben a király anyjával egyenrangú tényezőnek volt tekinthető, amit az a körülmény is jelez, hogy az oklevél alján a király titkos pecsétje mellett nemcsak Szilágyi Mihályé, hanem Szilágyi Erzsébeté is ott függ.
Szilágyi tehát kormányzói jogait érvényesíteni nem tudta s az udvarnál tartózkodó főpapok és főurak az ő törvényes jogkörén ejtett sérelmek miatt nem szólaltak fel, sőt, úgylátszik, háttérbe szorítását szívesen látták. Ez a kényes helyzete vezette őt át a király ellenségeinek a táborába.
Szilágyi lemondása, majd ismételt távozása után Mátyásnak még sok más akadályt kellett útjából elhárítania, s csak külső és belső ellenségein való teljes győzelme után tétetheti fejére a szent koronát. Különösen a nehezen meghódolni akaró és 1459-ben III. Frigyeshez pártolt urakkal csaknem külön tárgyalásokba kellett bocsátkoznia és velük egyenkint egyezségre lépni. Ezek nem nagyon bíznak Mátyásban, s ezért a részükre adott okleveleken hiába függ a király pecsétje, hiába kerül rájuk a király aláírása, szövegük hiába hivatkozik az uralkodó királyi szavára, ezek mellett szükség van a király tanácsosainak a garanciájára, ennek jeléül pecséteiknek az oklevelekre való függesztésére. Erdőháti László 1462 elején nyert kegyelemlevelén a királyi titkos pecsét mellett még 14 országnagynak a pecsétjét találjuk. A garanciát biztosító formulák gyakoriságuk miatt már sablónosakká válnak és ezekben a klauzulákban a király főtisztviselői, tehát bizalmasai általában azt ígérik, hogy teljes erejükkel rajta lesznek, hogy a király tényleg meg is tartsa és alattvalóival is megtartassa az oklevélbe foglaltakat, szükség esetén pedig ők maguk szólalnak fel a fél érdekében. Kisebb jelentőségű okleveleken gyakran találkozunk a király sajátkezű aláírásával is, néha egy-két szóból álló ígérettel kapcsolatban, mint például: «Mathias rex propria manu omnia premissa promittimus observare.»
Vannak adataink, melyek szerint külpolitikai jellegű kiadványaira is a magáén kívül még mások pecsétjét is kellett alkalmaznia. Így midőn 1459-ben Hangácsi Albertet a mantuai kongresszusra küldte, ennek megbízólevelét a pápai követ utasítására négy egyháznagynak a pecsétjével is meg kellett erősítenie.
Mátyás uralkodásának ezt az 1464-ig tartó hat esztendejét belpolitikailag kormányrendszerének az elődjei alatt megnövekedett rendi hatalommal szemben való biztosításáért, külpolitikailag pedig a török ellen az ország integritásáért s Frigyes ellen a szent koronáért folytatott küzdelme jellemzi. Ez a küzdelem végül is az ő győzelmével végződött: a hatalmas urakat újból engedelmességre szorította, török hadjáratai során visszaállítja a jajcai bánságot, s bár áldozatok árán, de Frigyest is lemondatja a magyar koronára támasztott igényéről és visszaszerzi a 24 esztendeje nála levő szent koronát. Ezt az alkalmas pillanatot használja fel a koronázás megtartására, miáltal formálisan is a királyi hatalom teljes birtokosává vált. A királyi hatalomnak ezt a teljes birtoklását jelképezi az akkor használatba vett kettős felségi és arany pecsétje is. Ezután már nincs többé szükség 7oklevelei érvényességéhez mások garanciájára és pecsétjére. Sajátkezű aláírása is ezentúl leginkább csak a gyűrűs vagy kisebb pecsétek alatt kelt oklevelein, vagy oly iratain fordul elő, amelyeket külön nyomatékkal kívánt ellátni.
Uralkodásának a koronázásig terjedő időszakában háromfajta pecsétet használ. Ezek: magyar királyi titkos pecsétje, bírósági pecsétje és gyűrűs pecsétje. Felségi pecsétje még nincs s így legfontosabb oklevelei a titkos pecsét alatt kelnek, s nem ritka bennük az a klauzula, hogy ezeket a koronázás után ünnepélyes formában kiállítva nagy pecsétjével fogja megerősíteni. Ez is azt bizonyítja, hogy bár a titkos pecsétnek a jelentősége a XV. század folyamán igen megnövekedett, a nagy pecséttel egyenlő jogúnak mégsem ismerték el. Igen jellemző erre a felfogásra egy 1462-i oklevélnek az a klauzulája, melyben a király kijelenti, hogy titkos pecsétjével megerősített oklevelét olyan erejűnek tekinti, mintha azt már a koronázás után, ünnepélyes formában és nagypecsétje alatt adta volna ki.
Ez a titkos pecsét külső forma tekintetében megegyezik elődjeinek efajta pecsétjeivel s egy szívpajzzsal ellátott négyelt kerektalpú pajzsban a nyolc magyar pólyát, a hármashalomból kiemelkedő kettős keresztet, Dalmácia címerét, a Hunyadi-család oroszlánját és hollóját ábrázolja. A pajzson egy nyílt korona nyugszik, mely besugározza a pecsétmező üresen maradt részét. Gótikus minusculákból álló körirata: (1. ábra)
1. ábra
A titkos pecsét mellett nagyjelentőségű volt a király bírói pecsétje. Külsőleg hasonlít a titkos pecséthez, de kisebb annál (2. ábra). Átmérője körülbelül 5.5 cm. Négyelt, kerektalpú pajzsa a nyolc magyar pólyát, a hármashalomból kiemelkedő kettős keresztet, Dalmácia címerét, s a Hunyadi-család hollóját tartalmazza. A pecsétmező üres részét a pajzsból kiinduló ívelt sugarak töltik ki, rajta pedig egy nyílt korona nyugszik. Körirata:
2. ábra
Ez a pecsét egészen 1490-ig változatlanul szerepel a gyakorlatban s más bírói pecsétjét nem is ismerjük Mátyásnak. Mivel pedig az udvarban 1458–1464-ig egymás mellett két bíróság is ítélkezett a király nevében, mégpedig a főkancellár a királyi különös jelenlét – specialis praesentia regia – s a titkos kancellár, majd annak protonotariusa a királyi személyes jelenlét – personalis praesentia regia – képviseletében, az a kérdés merűl föl, hogy a kettő közül melyiké volt ez a királyi bírói pecsét? V. Lászlónál mind a két bíróság külön pecséttel rendelkezett. Mátyás törvényeiben csak a specialis praesentia regia pecsétjére vonatkozólag találunk rendelkezéseket. Erre vonatkozólag intézkedik az 1458. évi 32. és az 1459. évi 35. törvénycikk a rövid perbehívásokkal kapcsolatban. Mivel pedig a két bíróság okleveleinek a vizsgálata azt mutatja, hogy a personalis praesentia regia kiadványai a királyi titkos pecséttel vannak megerősítve, a specialis praesentia regia oklevelein viszont következetesen a szóban levő királyi bírói pecsétet találjuk: ez a bírói 8pecsét csak a specialis praesentia regia pecsétjének tekinthető. A personalis praesentia regia pedig azért használhatta a király titkos pecsétjét, mert annak vezetője a titkos kancellár volt, aki a királyi titkos pecsétet is kezelte. Ez az eljárás eleinte provizórikus lehetett, később azonban állandóvá vált. A pecséteknek ez a használata egészen 1464-ig figyelhető meg. 1464-ben a specialis praesentia regia megszűnik, s nemcsak jogkörét veszi át teljesen a personalis praesentia regia, hanem pecsétjét is, s kiadványain ezóta csak kivételképpen találjuk a királyi titkos pecsétet.
A néha hiányzó királyi titkos pecsét helyettesítésére ebben az időszakban a gyűrűs pecsét szolgált. Sajnos, ép példányát nem ismerjük. A csonka példányokból annyi kivehető, hogy ez körülbelül 1.5 cm átmérőjű, ovális és körirattal is ellátott pecsét volt (3. ábra). Más köriratos gyűrűs pecsétje a későbbi évekből sem ismeretes.
3. ábra
E három királyi pecséthez 1464-ben az arany- és a felségi pecsétben két újabb pecséttípus csatlakozik.
Aranypecsétje az 1464. és 1465. évekből ismeretes. Alkalmazásának díszítés, az oklevélnyerő fél kitüntetése, megtiszteltetése, vagy az oklevél jelentőségének hangsúlyozása a célja, s drágasága miatt csak ritkán kerül forgalomba. Mátyás aranypecsétje, eltérően az Árpádkori aranypecsétektől, tömör aranyból készült, azért átmérője is kisebb. Természetesen függő kettős pecsét ez, melynek mellső lapja a király trónon ülő alakját mutatja, jobbjában a jogarral, baljában az országalmával, fején nyílt királyi koronával, lába előtt kerektalpú kis pajzsban a hármashalomból kiemelkedő kettős kereszttel. Körirata: DOMINUS • DEUS • ADIUTOR • MEUS. A hátlapon szintén kerektalpú pajzsban a vágások, a pajzs felett korona; körirat: 9MATHIE • D • G • REGIS • HUNGARIE • ETC. (4. és 5. ábra.)
4. ábra
5. ábra
Az ünnepélyes okleveleknek függő pecséttel való megerősítésére szolgált a nagy vagy felségi pecsét, amely Mátyásnál kettős pecsét. Érdekes, hogy még uralma jellegében történt változások alkalmával sem változtatta meg ezt az eredeti pecsétjét. Anyaga természetes színű viasz, azért nagysága megtartja a középkori kettős királyi pecsétek méreteit. Mellső lapján a király trónpadon ülő alakja látható a királyi jelvényekkel. A díszes trónus fülkéiben családi és mellékországainak címerei vannak elhelyezve, melyeket pajzshordó alakok tartanak. A jobboldali fülkékben van a hármashalomból kiemelkedő kettős kereszt, Szlavónia címere és a Hunyadi-család oroszlánja; a bal fülkékben a pólyás magyar címer, Galicia koronája és Dalmácia három koronás leopárd feje, míg a király lábai elé támasztott kisebb címerpajzsban a Hunyadiak gyűrűs hollója. Körirata:
A hátlap közepén az eddig szokásos kettős kereszt helyére Mátyásnál felülről egy, oldalról két angyal által tartott nyolcpólyás pajzs kerül s e körül hét íves keretben egymás alatt – mint a mellső oldal fülkéiben – a hármashalomból kiemelkedő kettős kereszt, Dalmácia, a Hunyadi-ház, Szlavónia és Galícia címere. A hetedik, valamivel nagyobb karéjban, zárt királyi korona foglal helyet. A körirat folytatása az első oldal köriratának:
Mind a két lap dúsan van damascirozva.
Mátyás alatt leggyakrabban használt pecsét a titkos pecsét, a sigillum secretum volt. Az 1458–1464-ig terjedő időben ez volt a legfontosabb pecsétje. Míg az 1464 előtti királyi bírói pecsétet a specialis praesentia regia megszűnésekor a personalis praesentia regia minden változtatás nélkül vette át és használta egészen 1490-ig, addig a titkos pecsétet 1464-ben újjal cserélték ki. Valószínűleg azért, mert a gyakori használat folytán a typarium megkopott. Ez az új titkos pecsét teljesen eltér az elsőtől s leegyszerűsített formában a kettős pecsét hátlapját mutatja. A különbség csak az, hogy kisebb annál, a pólyás főcímerpajzsnak nincsenek tartói és nincsen damascirozva. A hét karéjból álló keretben kis kerektalpú pajzsokban egymás alatt a kettős kereszt, Dalmácia, a Hunyadi-család, Szlavónia és Galícia címere látható. A főpajzson zárt királyi korona nyugszik. Körirata: (6. ábra)
6. ábra
A kéznél nem levő pecsétek helyettesítésére e korban használt gyűrűs pecsétje ovális alakú, nyolcpólyás pajzsán nyílt királyi koronával (7. ábra)
7. ábra
Az 1464-ben használatba vett két újabb pecsétjével tehát a királyi pecsétek száma ötre emelkedett. Ezt az öt pecsétet (leszámítva egy kisebb magyar királyi titkos pecsétjének 1469-ben való feltűnését) Mátyás mint magyar király egészen 1490-ben bekövetkezett haláláig használta.
Mint hatalmas renaissance-uralkodót a legnagyobb és legnehezebb feladatok foglalkoztatták. Belpolitikai reformjai mellett nagyszabású külpolitikai tervek is vezették. Hivatva érezte magát arra, hogy Közép-Európa minden erejét egyesítse saját kezében a törökök visszaverésére. E célból előbb a cseh-osztrák zavarok közé vetette magát, állhatatosan harcolt III. Frigyes ellen és a német birodalomban párthíveket keresett, hogy a császári koronát elnyerhesse. Állandó hadserege meghódította számára Csehországot, Sziléziát, Morvaországot és Alsó-Ausztriát, s élete végén már Bécsben tartotta székhelyét. Ennek a nagyvonalú bel- és külpolitikának a szolgálatában áll modern központi és bürokratikus jellegű államkormányzata is. Csak ilyen szervezet mellett jöhetett létre az a nagymennyiségű és oly változatos tárgyú diplomáciai irat és oklevél, mellyel az ő idejéből még ma is rendelkezünk s egészen természetes, hogy ez a nagyarányú és sokirányú oklevélforgalom a pecséthasználat terén is az előző korokhoz képest nagyobbfokú specializálódást és haladást eredményezett. Így a királynak gyakori külföldi tartózkodása alatt sokszor szükségessé vált a hiányzó nagy és titkos pecsét helyettesítése, ami a titkos pecséttel körülbelül egyenértékű, de azoknál kisebb alakú pecsétek alkalmazásba vételére vezetett.
Már 1468 végén feltűnik egy kb. 2.5 cm átmérőjű pecsét, mint kisebb titkos pecsét a magyar királyi titkos pecsét helyettesítésére (11. ábra). 1469-ben történt cseh királlyá választása óta a magyar királyi titkos pecsét mellé csatlakozik cseh királyi minőségében használt titkos pecsétje (8. ábra), s a hiányzó pecsétek pótlására két kisebb titkos pecsét (12. ábra) és bizonyára már ekkor új jellegét képviselő első gyűrűs pecsétje is (13. ábra). Tehát az 1464 előtti három- s az 1464 utáni ötfajta pecséthez az 146g–1472 közötti időben még négy-öt újabb pecsét is járult s így ebből az időből származó oklevelei 9–10-féle pecsét alatt keltek. A pecséteknek ez a változatossága azonban 10már zavart okozott a közéletben. Nem lett volna baj, ha a király a magyar oklevélnyerő feleknek a magyar, a csehek részére cseh pecsétjeivel megerősített okleveleket adott volna. Azonban különösen a jelzett s egyébként is igen mozgalmas években használta ezeket következetlenül és rendszertelenül. A magyarok nem szívesen nézik a pecséteknek ezt a vegyes alkalmazását s főleg a cseh királyi és kisebb titkos pecséteket. Még később is, ha csak lehetséges, okleveleikre magyar pecsétet kérnek. Van erre vonatkozólag egy igen jellemző adatunk. 1478 XII. 11-én Diósgyőrött egy magyar fél részére kiállított oklevélre a cseh királyi pecsétet függesztik. A fél kérésére 1480-ban ezt a pecsétet eltávolítják és az oklevelet a magyar királyi titkos pecséttel erősítik meg. Az oklevél alján erre vonatkozólag a következő bejegyzés olvasható: «Én Péter erdélyi prépost és királyi kancellár, mivel az elmult években még nem volt nálam a magyar királyi titkos pecsét, ezt az oklevelet a cseh királyi pecséttel erősítettem meg (királyi titkár volt akkor); most a király speciális parancsára, leszakítva a régi pecsétet, másodszor a magyar királyi pecséttel pecsételtem meg». Ennek a felfogásuknak a rendek az 1471-i országgyűlésen adnak kifejezést, amikor a 8. articulusban előírják, hogy ezentúl csak ötféle, vagy – ami ezzel egyértelmű – csak magyar pecsétet használjon a király az oklevelek megerősítésére. («Item quod nos utamur quatuor aut quinque sigillis, videlicet: bulla aurea, et duplici, secreto, iuridico et annulari».)
Ez az articulus ugyanis, amelyre elsőnek Szentpétery hívta fel a figyelmet, nem a pecsétek kategóriáinak egyszerű megállapítása, hanem a rendek határozott követelése a többi articulussal együtt, amelyek a király önkényével szemben az ország régi szokásait akarják mindenáron biztosítani, s viszont az egész törvény kifejezője annak a közhangulatnak, mely 1470-ben a Vitéz-féle összeesküvésre és Kázmér behívására vezetett.
Már a cseh háború megindításakor sokan voltak, akik nem szívesen látták, hogy a király e veszélyes vállalatba bocsátkozik, amelyet az ország érdekeinek szempontjából károsnak tartottak. Ezekhez annál többen csatlakoztak, minél hoszszabbra nyúlt a háború és minél nagyobb áldozatokat követelt az országtól. S midőn Frigyes álnokul cserben hagyta segítőjét, Podjebrád pedig a katolikus lengyel Ulászlót jelölte ki utódjául, a háború gyors befejezése érdekében a király 1470 novemberében Budára jött s az országgyűléstől azt kívánta, hogy a háború költségeire egy forintnyi adót szavazzanak meg.
Az elégedetlenség, amely eddig csak szerényen és magánkörökben talált kifejezést, most végre az országgyűlésen is nyilatkozni kezdett. Többen felszólaltak a cseh háború ellen és azt indítványozták, hogy az e célra kívánt adót meg kell tagadni. Az ellenzék vezére Vitéz volt. Az országgyűlés drámai jelenetei után a rendek megszavazták ugyan a kívánt adót, de kijelentették, hogy ezt nemcsak a csehek, hanem a török ellen is kívánják felhasználni. S midőn Podjebrád halála után a csehek tényleg megválasztották Ulászlót királyuknak és Mátyás ismét Prága ellen indította seregét, az ellenzék Vitézzel az élén ismét megmozdult. Céljuk most a király megbuktatása és Kázmér behívása. Mátyás csak későn értesült az összeesküvők szándékáról. Gyorsan Budán termett és a tőle telhető ügyességgel rövidesen le is szerelte a mozgalmat. A körébe gyülekező főrendeket adományokkal és kitüntetésekkel igyekezett lekötelezni; a nemesség megnyugtatására pedig országgyűlést hirdetett. Itt a király készséggel teljesítette a rendek kívánságát. Előterjesztésükre megerősítette az ország privilegiumait, különösen azokat, melyeknek megsértése által az elégületlenséget felidézte. Ígérte, hogy évenkint fog országgyűlést tartani, csak olyan adót és segélyt fog behajtani, amit a rendek önként megajánlanak, a papság és nemesség jogait tiszteletben fogja tartani, a birtokadományozásban a törvények előírásait fogja követni s általában ragaszkodik az ország régi szokásaihoz. A dekrétum 31. artikulusában kijelenti, hogy ha bárki a maga előnyére tőle a törvénybe ütköző oklevelet eszközölne ki, ez érvénytelennek tekintendő; a megerősítő záradékban pedig külön is hangsúlyozza, hogy ezt a dekrétumot az ország igazi dekrétumának – pro vero decreto regni – fogja tekinteni.
Ez a története az 1471-i törvénynek, melynek a királyi pecsétekre vonatkozó 8. articulusa is a régi, tehát a cseh háborúk előtti és az ország szokásjogában gyökeredző gyakorlatnak a visszaállítását célozza. S talán erre az articulusra vezethető vissza, hogy legalább a kisebb titkos pecsétek használata rövidesen (1473) megszűnik.
11Mátyás uralkodásának ebből a korszakából három titkos, három kisebb titkos és ugyancsak három gyűrűs pecsétjét ismerjük, s ezek az 1469-ben használt kisebb pecséten kívül általában a meghódított tartományok használatára és uralma új jellegének a kifejezésére készültek.
Első cseh királyi pecsétje 1469 és 1484 között volt használatban. Ezt 1486-ban, vagy talán már korábban is, az előbbitől némileg eltérő újabb pecsét váltotta fel. Méreteik és ábrázolásuk tekintetében igen egyeznek a második magyar királyi titkos pecséttel. Az elsőnek (8. ábra) hasított főpajzsa a jobbboldali mezőben a magyar címer nyolc pólyáját, a bal oldaliban a kétfarkú koronás cseh oroszlánt tartalmazza. A hét karéjos keretben kisebb pajzsokban egymás alatt a kettős kereszt, Galícia koronája, a Hunyadi-család hollója, s új címei képviseletében Luzácia tinója, Morvaország és Szilézia sasa látható. A hetedik nagyobb karéjban a főcímerpajzson nyugszik a zárt királyi korona: A gótikus minusculával írt körirat is a király új címeit tartalmazza:
8. ábra
Az 1486-ban előforduló cseh királyi titkos pecsét (9. ábra) abban különbözik az előbbitől, hogy a karéjos keretbe a galíciai címer helyén a Hunyadi-család oroszlánját találjuk, de az eddigi ábrázolástól eltérően nem síma, hanem egy nyolcpólyás címerpajzsban. Körirata nagyjából megegyezik az előbbiével, csak renaissance capitalis betűkből áll: S MATHIE DEI GRATIA REGIS HUNGARIE BOHEMIE MARCHIONIS MORAVIE DUCIS SLESIE.
9. ábra
Alsó-Ausztriának 1485-ben történt meghódításával kapcsolatban újból bővült eddigi uralkodói címsorozata. Ennek az újabb szükségletnek a kielégítésére készült az a művészi kivitelű titkos pecsétje, melyet 1486-tól egészen 1490-ig használt (10. ábra). Bár ezekben az években sűrűn kelnek oklevelei a magyar királyi titkos pecsét alatt is, abból, hogy ez az új pecsét a magyar felek Budán kelt oklevelein is gyakran szerepel, s a clausulák 12egyszerűen királyi pecsétnek mondják, arra gondolhatunk, hogy ezt Mátyás általános jellegű titkos pecsétnek tekintette. Az igen díszes kivitelű, szívpajzzsal ellátott, négyelt címerpajzs első mezeje a nyolcpólyás magyar címert, a második a Hunyadiak oroszlánját, a harmadik az osztrák pólyát, a negyedik a morva sast ábrázolja, a szívpajzsban pedig a Hunyadi-család hollója foglal helyet. A pajzs felett díszes nyílt korona nyugszik. Körirata: * SIGILLUM SERENISSIMI PRINCIPIS DOMINI MATHIE DEI GRATIA HUNGARIE BOHEMIE ETC REGIS AC DUCIS AUSTRIE.
10. ábra
Kisebb pecsétjei közül az első kb. 2.5 cm átmérőjű, köriratos pecsét, nyolcpólyás pajzsában szívpajzsban a Hunyadi-család hollójával. A pajzs mellett a Mathias rex siglái, az M és r betű állanak (11. ábra).
11. ábra
Második, 1471–72-ben előforduló kisebb pecsétje már sokkal nagyobb, ábrázolása és körirata azonban a ránkmaradt csonka és hibás példányokból nem vehető ki.
A titkos pecsétnek is beillő harmadik kisebb pecsétje hasított pajzsban a nyolc pólyát és a cseh oroszlánt ábrázolja. A pajzsból sugarak ágaznak ki, fölötte nyílt korona. Körirata: + SIGILLUM + MATHIE + DEI + GRATIA + REGIS + HUNGARIE + BOHEMIE (12: ábra).
12. ábra
Gyűrűs pecsétjei közül az elsővel 1480-ban, a másodikkal 1486–87-ben s a harmadikkal 1488-ban találkozunk. Ezek közül az első és a második csak nagyságban különböznek egymástól s szívpajzzsal ellátott négyelt kerektalpú pajzsban a cseh oroszlánt, a nyolc magyar pólyát és a Hunyadiak hollóját ábrázolják (13. ábra). A pajzs fölött ötágú nyílt korona, mellette Rex Mathias rövidítéseként jobbról R, balról M betű látható. A harmadik rajza hasonló az előbbiekéhez, csak a pajzs hegyes, a cseh oroszlánok befelé fordulnak s az M és R betűk a pajzs és a korona között foglalnak helyet (14. ábra). Mind a három ovális alakú.
13. ábra
14. ábra
A pecsétnyomók őrzése és kezelése a kancelláriai alkalmazottak feladata volt. Szécsi Dénes főkancellársága idejében (1458–1464) a titkos pecsétet az alkancellár, 1459–1464-ig a titkos kancellár kezelte. 1464 óta ezt, valamint az akkor készült arany és felségi kettős pecsétek typariumait a nagyobb kancellária tényleges vezetője, tehát az egyik fő és titkos kancellár, illetőleg később titkos kancellár őrzi.
A specialis praesentia regia pecsétjének őrzője egészen e bíróság 1464-i megszűnéséig az agg és a közéleti tevékenységtől visszavonult Szécsi Dénesnek – aki azonban elvileg továbbra is elnöke maradt a bíróságnak – eleinte ideiglenes, majd 1459 óta állandó helyettese, kit az oklevelek cancellarius specialis presentie regie maiestatisnak neveznek.
A personalis praesentia regia bírósága – mint már kifejtettük – a magyar királyi titkos pecsétet alkalmazta kiadványain; ezt a pecsétet pedig az alkancellár, illetőleg titkos kancellár kezelte.
A specialis praesentia regiának a personalis praesentia regiába való olvasztása után (1464) az egyesített királyi biróság átveszi a specialis praesentia regia pecsétjét, amelyet ezután általában királyi bírói pecsétnek neveznek az oklevelek és törvények. Ennek őre és kezelője a personalis praesentia regia locumtenense vagy röviden a personalis.
13A cseh királyi és osztrák hercegi titkos pecséteket, valamint a kisebb titkos pecséteket a királyi titkárok kezelik, míg a gyűrűs pecséteket maga a király viseli.
Természetesen a typarium őrzése és a megpecsételés fizikai munkája más – alacsonyabb beosztású – személyeket is igényelt. Ezek közé tartoznak a protonotariusok és a conservator sigilli, akiről az 1486:76. art. 20. §-a is megemlékezik, aki ezen adat szerint díjazásban is részesül. A főtisztviselők inkább csak ellenőrzik a munkát, hiszen ők felelősek az eljárás szabályos lebonyolításáért.
A pecsét anyaga fém (arany) és viasz. Mátyás aranypecsétjei tömör aranyból készültek. A viaszpecsétek közül a kettős pecsét mindig természetes színű, míg a kisebb pecsétek általában vörös színűek.
Alakjuk kerek, csak a gyűrűs pecsétek oválisak. Nagyságuk a pecsét faja szerint különbözik.
A pecsét alkalmazása ebben az időben befüggesztve vagy függő alakban történt. A nagy pecsétet csak függő alakban alkalmazták; a többi az oklevél neme szerint vagy függő vagy befüggesztett alakban fordul elő. A nagy pecsét, mint érempecsét, mindig lapos korongalakot mutat, a többi, ha függ, mindenkor cipópecsét. A befüggesztésnél a pecsét erősebb rögzítésére a papír- és hártya okleveleknél egyaránt pergamenkapcsot alkalmaznak és a szétkent viaszra ragasztott borítólapra nyomják a typariumot. A pecsét rögzítésének másik módja az, hogy az oklevél kettéhajtott papírból áll s a pecséttartó pergamenkapocs mind a két papírlapon keresztül megy. Ha több pecsét kerül az oklevélre, azok a pecséttulajdonosok rangjának megfelelően sorakoznak egymás mellett. A pecsétek helyét a kancelláriában néha vörös (viasz) keresztekkel jelölték meg.
A felfüggesztés általában több ágból font selyemsodrattal történik, s ez, mivel az anyagot 14valószínűleg maguk a felek adták, igen változatos színekben fordul elő. Megállapíthatjuk, hogy a piros-fehér-zöld sodratok száma Mátyás alatt szintén megszaporodik. Az is előfordul, hogy oklevelein elvétve cseh és osztrák színeket mutató sodratokat is találunk.
Ezzel dolgozatom végére értünk. Az elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Mátyás pecsétjei, külpolitikai és mondhatni modern, központi és bürokratikus államkormányzatának megfelelően az előző korokhoz képest nagy változatosságot és specializálódást mutatnak. 32 évig tartó uralkodása alatt részint párhuzamosan a kormányzat igényeihez, részint egymásután királyi címeinek bővüléséhez alkalmazkodva összesen 16 pecsétje volt forgalomban. Ezek hat típusra oszlanak, mégpedig az arany, a felségi, a titkos és a kisebb titkos, a bírói s a gyűrűs pecsétek típusára. Arany- és kettős pecsétje csak egy volt 1464. óta, öt titkos pecsétje közül kettőt magyar, kettőt cseh királyi és egyet cseh királyi és osztrák hercegi minőségében használt. Bírói pecsétjét 1464-ig a specialis praesentia regia, 1464 óta pedig a personalis praesentia regia bírósága használja. A felsoroltak pótlására szolgált három kisebb és öt gyűrűs pecsétje. Ezek közül egy kisebb és két gyűrűs pecsétje magyar királyi, a többi a magyar mellett cseh királyi jellegét is kifejezi. Végül azt is megállapíthatjuk, hogy magyar királyi pecsétjei koronázása óta haláláig változatlanul voltak használatban s a cseh királyi és osztrák hercegi jellegét képviselő pecsétjei sohasem tudták azokat kiszorítani. Pecsétnyomói nem maradtak ránk ezeket Bonfini szerint a nagy király halála után hivatalosan megsemmisítették.
Dr. KUMOROVITZ BERNÁT LAJOS.