A Tuhutum név mai kiejtése.
Kubinyi Ferencz «A régi magyarok személynevei» cz. művének előszavában ezen, szerintem nagyon helyes nyilatkozatot teszi: «Figyelmemet különösen ki kellett terjesztenem a névtárban foglalt régi személynevek kiejtésének lehető helyes meghatározására, a mennyiben t. i. ezt a régi magyar diplomatikai helyesírás szabályai lehetővé teszik; s annyival inkább látszott szükségesnek a kiejtés szabatos megállapítása, mivel nyelvi értelmezések és vizsgálódások csakis az illető nevek kiejtésének helyes meghatározása mellett létesíthetők sikeresen, a hibás alakokra alapított és még oly tetszetőseknek látszó következtetések ellenben, mint semmisek . . . csak arra szolgálhatnak, hogy úgy nyelvtudományi, mint néprajzi tekintetben zavart idézzenek elő.» Ettől indíttatva óhajtanám én is a fentírt Tuhutum név helyes kiejtését megállapítani, annál is inkább, mert e névből nyelvészeink (mint pl. Vámbéry) fontos, a magyar nemzet őskorát érintő következtetést vonnak le.
Az eddigi találgatások a Tuhutum név helyes kiejtésére tudvalevőleg nem sikerűltek. Szabó Károly szerint Töhötöm-nek, mások szerint pedig Tohotom-nak ejtendő ki. Helyneveink kiírásmódjainak segítségével talán sikerül meglelni a helyes megfejtést.
Mindenekelőtt lássunk egy helynévről vett analogiát.
Látszólag majdnem megfejthetetlen, hogy egy innen Nagyváradtól északkeletre eső ki falu régen Suhtur-nak írt neve hogyan változott átt Síter-ré? De, ha e helynév kiírásmódjait vizsgálgatjuk, nagyon könnyen megérthető az. A XIII. században Suhtur-nak írt helynév 1333-ban már Schechter és Sehter alakban fordúl elő, világos jeléűl annak, hogy a Suhtur alakban u betűvel jelzett zárt ö hang e vidéken már e hangzóra változott. Mivel pedig, mint azt már másutt kimutattam, a régi magyar nyelv ch, h torokhangja a d és t sőt néha a k mássalhangzók előtt is i vagy j hangzóra változik, e fonetikai törvény itt is érvényesűlt és így Sehterből Seiter alakult; 1457-ben már így írják. A két egymás mellett álló ei magánhangzó éppen úgy mint a régi Keyk szóban (v. ö. Keykkw, Keykmal, ma Kékkő, Kékmál) csakhamar egy é hangzóvá olvadt össze s így bekövetkezett e helynévnek 4-ik alakja, Séter. Ebben az alakban aztán megmaradhatott volna akár napjainkig, de a bihari magyar, valamint a szépet szípnek mondja ki, éppen úgy a Séter helynévből is Sítert faragott.
Alkalmazzuk már most ez analógiát a Tuhutum névre.
E névben a második u betű csak olyan kisegítő, csakhamar elkopó ajakszellet volt, mint a halotti beszéd «isemucut» szavában az első u, vagy mint a Solumus (ma Solymos) helynévben 97a középső magánhangzó. Igazoljuk ezt azzal, hogy egy ízben maga a Névtelen is «Tuhtum»-nak írja.
Már most e Tuhtum névnek itt u-val jelzett ö betüje a kevésbbé ö-ző tájszólásokban csakhamar e-re változott. Innen van, hogy 1235-ben e név már «Techtun» alakban kerűl elő, még pedig úgy mint annak a hatalmas nemzetségnek, melyből a Pekryek származtak, a neve. Ez alakból aztán a torokhangnak i-hangra változása után egész természetesen keletkezett a Teiten, s ebből a Téten vagy Téteny szó.
Helyneveink irásmódjából vont fonetikai törvények szerint tehát a Tuhutum név ma Tétenynek ejtendő ki.
Csak az a bökkenő, hogy tulajdonképpen Téteny helynevünk nincs, már pedig ilyen hétvezéri név, mint a minőnek a Névtelen Tuhutum-ot fölmagasztalta, helyneveinkben fenn szokott maradni. Ma – igaz – nincs teljesen egybevágó helynevünk, de volt régen! Hiszen a Budapesttől délre eső Tétény község nevét 1279-től egész 1352-ig folyton «Thetun»-nek írják, abból az ö-hangból pedig, melyet e névben az u betü jelez, a középkori magyar ajkán soha sem lett é, hanem csak rövid e. A régi Peturdből pl. sehol sem vált Pétérd, hanem csak Péterd vagy Peterd. Nemlehet tehát kétség benne, hogy a XV–VI. században a mai Tétény nevét Tétenynek ejtették ki s az csak a mult században odatelepített német lakosok ajkán változott át Tétényre.
Vajjon a régi Téteny nemzetség alapította és birta-e a mai dunamenti Tétényt? bizonytalan. A névmegegyezés még nem elég bizonyíték, más adatunk pedig nincsen. Különben is a Téteny nemzetségnek csak egyik hajtását a Pekry (Pukuri, Pököri) családot ismerjük részletesen, ezekkel pedig Téténynek 1328. és 1352-iki birtokosait (Laurentius filius Emirici vel Stephanus filius Jacobi de Thetun) összekötni nem lehet. De, hogy a Pekryek is a dunamenti Téteny vidékéről származhattak oda le Szlavoniába a Peker mentére, arra mutat egy 1328-iki szerződés. E szerint a Téteny nemből származó Pekry Pál, Péter bán unokája, Tordas nevű, Martonvásártól északra eső birtokát eladja Gilétfia Miklósnak. Nem lehetetlen, hogy e Tordas maradványa volt a régi Téteny nemzetség dunamenti birtokainak.
Megjegyzem még, hogy a Tuhutumból alakult Téteny név, mint személynév még a XIV. században is – noha gyéren – használatos volt. Igy pl. 1351-ben Téteny mester (mg. Tethen) vasvármegyei alispán volt.