Nevének változatai: 1603-ban Uyffalu. 1650-ben Kis-Berzó. 1662-ben Kis-Borsocz. 1669-ben Kis-Berszó. 1669-ben Kis-Borszó. 1673-ban Kis-Barszoncz. Oláhul: Berzentia és Bérsava.
Nevét ó szláv „bor” „breza” szótól vette, mely nyírfát jelent.
Először emlittetik 1603-ban Uyffalu néven.
Fekszik Sósmezőtől északkeletre több kis patak egyesülésénél, mely Sósmezőnél szakad a Szamosba. Deéstől 36.9 kilométerre, a nagy-ilondai szolgabirói járásban.
Az 1603-ik évi urbárium szerint Kis-Borszó, mely a sósmezei járásba tartozik, Újfalu név alatt olyan új telepítés, a melynek adómentessége, mely rendszerint 14 évre szóllott, még le nem járt, a miből az következnék, hogy 1589–1603 közt keletkezett.
1650-ben mint fiskális birtok Kővárhoz tartozott.
1662–63-ban a fejedelem birtoka.
1669-ben összeírt nemes a Kifor család. Puskások az Akris és Timbus családok.
1673-ban tanuk vallják, hogy régente Kis-Borszóra csak három ember szállott volt, valami kullogó emberek, t. i. Kriszte, Belle és Roszu nevüek.
1691-ben az összeírás szerint „itt azelőtt 2 jobbágy lakott 4 fiával, kik elhalván, maradott csak egy legényke, Veczek Tódor nevű, most jött haza, hogy megtelepedjék, semmije sincs egyéb, mint egy tehene s egy ünőtinója.”
1702-ben birtokosa a fiscus. Oláh nemesek: Kifor és Timbus családok.
1719-ben a fiscus e birtokot a gr. Teleki családnak átengedte.
1786-ban birtokosai: gr. Teleki Sámuelnek van 3 jobbágya, Tyifor Gábornak 1, Tyifor Péternek 1 zsellére.
1801-ben idevaló nemes a Timbus család.
1809-ben birtokosai: gr. Teleki Samunak van 1 telke, gr. Teleki Károlynak telekrésze, Rácz Imrének 2 telke.
247Egy telkes nemesek: 8 Kifor vagy Tyifor, 1 Gicz, 1 Butucze, 5 Pap s 2 Akris család.
1820-ban id. gr. Teleki Samu és Ujfalvy Samu birják.
1863-ban gr. Teleki Samu úrbéri kárpótlást kapott.
1898-ban birtokosai vásár és örökléssel Vajda János: 50 h., Pap Gábor: 40 h., Tekár Tivadar: 35 h., Botha János és gr. Teleki Samu.
Lakosai gör. kath. oláhok; egyháza Ilondapataka filiája, kőből épült temploma szent Miklós tiszteletére épült 1846-ban s ez időből valók harangjai is.
A lakosok főfoglalkozása a baromtenyésztés és mészégetés.
Határa hegyes, vízmosásos, sovány agyag, terményei törökbúza, tavaszbúza és zab. Állatai: kevés juh, több kecske, ló és tehén.
Határhelyek: 1715-ben Pojnicze, Doszul Beszeritsi, Doszul vedzuminilor, Csonkás, erdők.
1770-ben Doszu Zsezunyilor, Valye Alanyisilor erdők, Foranlye; 1898-ban: Vurvu Doszuluj, Gyalu Lezuczu, Szakadat, Borszoucz.
1603-ban összesen 7 lélek lakik benne.
1650-ben fiaikkal együtt 14 jobbágy lakosa 5 házban lakik.
1691-ben csak egy lélekből álló lakosa van s egy ház az egész faluban.
1720-ban fiaikkal együtt 2 jobbágy, 3 nemes lakosa van, összes lakóháza 2.
1770-ben fiaikkal együtt 5 jobbágy, 21 nemes lakossal, van benne 22 ház.
1857-ben van benne 64 ház, 308g. k. és 5 zsidó, együtt 313 lakosa.
1886-ban lakossága 45 házban 185 gör. kath., 2 zsidó, együtt 187.
1891-ben lakosok száma 193, ebből 4 izr., a többi g. kath. oláh. Határa 487 k. hold. 1898-ban összes adója 404 frt 85 kr.