17. BOKAJALFALU
17. BOKAJALFALU
1263-ban a források Bakay néven írják, 1278-ban, 1299-ben és 1329-ben is hasonlóképpen; 1429-ben Baka a neve. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 132.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Templomáról az oklevelek hallgatnak. Beszél azonban a mai Bokajalfalu mellett a mezőn magányosan álló magas torony, faragatlan kövekből rakott falaival.
E század elején még a templom falai is állottak, és félköríves szentélye is részben megvolt. „Tenyérnyi széles ablakainak keretét faragott kövekből készítették.” (Debreczeni: Erd. ref. templomok és tornyok. 7.) Ma csak a torony áll. A többiből csupán romhalmaz maradt, de még tisztán kirajzolódnak a hajó és szentély egykori alapjai.
Jóval a tatárjárás előtt épülhetett, legkésőbb a XI–XII. század fordulóján. Hasonló típusú csarnokos toronnyal épült templomok kora nyugaton a IX. század. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 159.; Balogh J.: Ref. templomok és tornyok. 6.) Román stílust képviselt.
Valószínű, hogy a falu népe már a tatárjáráskor nagyrészt elpusztul, egyháza megfogyatkozik. E vidéken gyakori török betörések tovább gyérítették a lakosságot, s a templom gazdátlan maradt. A reformáció idején már nem esik szó róla. Az egykori katolikus falu helye ma puszta mező.
Templorom
