Kialakulása
Kialakulása
Az I. világháborút követő viszonylagos gazdasági fellendülés megfelelő környezetet teremtett a kiegyezés korában már saját lábára állott magyar biztosításnak. Az új piac felkellette a külföldi tőke érdeklődését is, s Magyarországon hamarosan megjelentek a Generali, Fonciére, Gresham, Anker társaságok önálló cégei, fiókintézetei. A 20-as években az országban már 70 biztosítótársaság működött, s bár a gazdasági világválság alaposan megritkította a soraikat, a II. világháború kitörésekor még mindig 40 társaság tevékenykedett aktívan.
A háború után a német tőke magyarországi érdekeltségeit – jóvátételként – a Szovjetunió kapta meg, a győztes azonban nem nagyon tudott mit kezdeni e háborús pusztítások során állományuk és vagyonuk zömét elvesztett biztosítótársaságok részvénypakettjével.
Az államosítást követően kettős monopólium alakult ki és konzerválódott a magyar biztosításban. A biztosítási tevékenység állami monopóliummá vált, s az állam egyetlen biztosítóintézeten – az 1949-ben alapított Állami Biztosítón – keresztül gyakorolta kizárólagosságát.
Ez a modell megfosztotta a biztosítást vállalkozási jellegétől, ellátási kötelezettséget jelentett az állampolgárok és a gazdálkodók felé, ugyanakkor számtalan csatornán kapcsolódott az állami költségvetéshez. A magyar gazdaságban folyamatosan végrehajtott reformok, a vállalkozások fokozatos térhódítása, a piacgazdálkodás csíráinak megjelenése, valamint a lakossági igények erőteljes differenciálódása a 80-as évekre szétfeszítette a monopólium kereteit.
