A magyar szellemtörténész iskola
A magyar szellemtörténész iskola
Az első világháború után a polgári szellemű magyar irodalomtudomány legfrissebb, legkezdeményezőbb ága a szellemtörténeti irány volt. Hazai kezdetét Szekfű Gyula Három nemzedékének megjelenése (1920), a Minerva-Társaság megalakulása (1921) és a Minerva című folyóirat megindulása (1922) jelezte. Gyors sikerét az a polgári szellemiség táplálta, mely elégedetlen volt a pozitivizmussal és az "akadémikus" konzervativizmussal. Ennek a szellemtörténet olyan szemléleti "forradalmat" ígért, mely nem kényszeríti legfőbb nézeteinek és érdekeinek feladására: a "szellemi élet egységes szemléletére" törekedett, a stílus és világnézet belső kapcsolatát kereste, a napi politika helyett a "mélyebb" emberi és nemzeti problémák felé fordult, fel akarta számolni a magyar "filozófiátlanságot" s a "merev racionális gondolkodással szemben" az élet gazdagságát igyekezett kifejezni. Legnagyobb hatású eredményeit nem az irodalomtudományban érte el. Itt voltaképpen nem is alkotott egységes irányzatot: Szerb Antal éppúgy kijárta a szellemtörténész iskolát, mint Farkas Gyula. Belső ellentmondásai hamar el is térítették egymástól híveit, akik "hozományukat" újabb irányokhoz és célokhoz igazították.
