II. SZÍN.
Dörgés, villámlás. Caesar jő éji köntösben.
Sem föld, sem ég nem nyughatott az éjjel.
Calpurnia alva háromszor kiáltott:
Segítség! Caesart gyilkolják. – Ki van benn?
Szolga jő.
Uram!
Menj a papokhoz, mondd áldozzanak.
S hozd véleményök hírét a sikerről.
Igen, uram. | (Szolga el.) |
Mit gondolsz, Caesar? szándékod kimenni?
Ma hazunnan távoznod nem kellene.
Caesar megyen. Mind a még ijeszte,
Hátam megett állott, ha látni fogja
Caesarnak arczát, semmivé tünik.
Caesar, jelekre nem hajték soha;
Most elrémítenek. Van itt egy ember,
Ki az általunk látott s hallott felett
Borzasztó látványt mond az őr körűl,
Az utcán nő oroszlán kölykezett;
A sírok megnyilának s felveték
Holtaikat, és a fellegek között
Tüzes vad férfiak harczoltanak,
Sorban, csapatban, egész hadrend szerint,
Hogy vér hullott le a capitoliumra.
A léget hadzaj verdesé: lovak
Nyihogtanak s a haldoklók nyögének,
S lelkek zsibongva zúgtak fel s alá.
Oh Caesar, rendkívüli tünemény ez:
Én rettegek.
Mit a hatalmas istenek
Végzének, azt mi mellőzhetjük-e?
S Caesar még is megyen; mert e jelek
Úgy a világot, mint őt illetik.
Koldús ha vész, nem tűn fel üstökös.
Ha fejedelemnek halni kell,
Lánggal jelenti azt az ég maga.
A gyáva többször hal meg sír előtt,
A bátor egyszer ízli a halált.
Minden csodák közt, melyeket tudok,
Legrendkivülibbnek találom azt,
Hogy ember félni tud,
Holott a kényszerű vég, a halál
Eljő, ha jönnie kell.
Szolga visszajő.
Mit szólnak jósaim? |
Nem akarják, hogy ma távozzál hazunnan;
Egy áldozatnak felbontván belét,
Nem lelhetének szivet a baromban.
Ez istenektől gúny a gyávaságra:
Szivtelen marha volna Caesar úgy,
Ha félelemből honn maradna most.
De nem marad. Jól tudja a veszély,
Hogy nála Caesar még veszélyesebb:
Mi két oroszlán egy napon születtünk,
De a korosb és rettenőbbik én.
És Caesar menni fog.
Hajh! bölcseségedet |
Mondd félelmemnek, a mi honn maraszt,
Nem a tiédnek. Majd Antoniust
Küldjük tanácsba, és az mondja meg,
Hogy most bajod van. Oh hagyj térdemen
Esengve tőled megnyerhetnem ezt.
Antonius hadd mondja, hogy bajom van;
S szeszélyedért ma itthonn maradok.
Decius Brutus jő.
Itt Decius Brutus; majd ő hírt viszen.
Dicső Caesar, jó reggelt s minden üdvöt.
Jövök, hogy a tanácsba híjalak.
S épen jókor jövél, hogy megvigyed
Senatoroknak üdvözlésemet,
És hogy ma nem megyek; nem mehetek!
Nem igaz; hogy nem megyek? még jobban az.
Nem akarok, mondd meg Decius nekik.
Mondd, hogy beteg.
Caesar hazudjon-e? |
S most félve szóljak ősz szakálluaknak?
Mondd, hogy ma Caesar menni nem akar.
Hatalmas Caesar, tudnom hagyd okát,
Mert megkaczagnak majd, ha így beszélek.
Akaratom az ok; mondd, hogy nem akarok.
És a tanácsnak tudni ezt elég.
Személyes nyugtatásodúl azonban,
Mivel szeretlek, ím okát adom:
Calpurnia nőm tartóztat honn maradnom.
Azt álmodá, hogy látta szobromat,
Mely, mint szökőkút száz csövön, csupa
Vért áradott. S több izmos római
Mosolygva fürdeté meg benn’ kezét.
S ő ebben intést, gyászos jóslatot,
Gonosz jövendőt lát, és térdein
Kért honn maradnom ez napon.
Balúl van így ez álom fejtegetve;
Az szép, szerencsés látomány vala,
Képszobrod több nyiláson vért buzogva,
Melyben mosolygva rómaiak fürödtek,
Jelenti, hogy nagy Róma éltető
Vért szí belőled és nagy emberek
Ereklye- s díszjelűl kérendik azt.
Calpurníának álma ezt jelenti.
S ez értelemben jól fejtéd meg azt.
Hát még ha hallanád, mit én tudok.
De halld: dicső Caesarnak koronát
Határozott adni a tanács. S ha most
Azt mondatod, hogy jönni nem akarsz,
Szándéka megfordulhat. E fölött
Gúny tárgya is lehetne, mondanák majd:
Halaszszuk más időre a gyülést,
Ha Caesar nője jobbat álmodik.
Ha Caesar rejtezik, nem fognak-e
Sugdosni: íme Caesar fél. Bocsáss meg,
Bocsáss meg, Caesar: mert vonzalmam az,
Mely ezt javadra sürget mondanom.
S e vonzalomnak enged minden ok.
Most látni, félelmed mily dőre volt,
Calpurnia; szégyenlem, hogy hallgaték rá.
Add köntösöm, mert én megyek.
Publius, Brutus, Ligarius, Metellus, Casca, Trebonius, Cinna jönnek.
És nézzed, itt jön értem Publius.
Jó reggelt, Caesar.
Légy üdvöz, Publius.
S Brutus, te is fenn vagy már ily korán?
Jó reggelt Casca. | Ah Ligarius, |
Mint a gonosz láz, mely így elsanyart.
Hány óra?
Épen nyolcz mult.
Köszönöm |
Antonius jő. |
Már fenn van. Jó reggelt, Antonius.
Dicső Caesar! légy üdvöz.
Mondjátok, hogy benn elkészüljenek. |
Ah Cinna, ah Metellus! S im Trebonius;
Beszédem van veled, vagy egy órai.
Megemlékezzél, hogy hozzám beszólj,
S közel maradj, hogy rá megemlékezzem.
Igen Caesar. | (Félre). |
Majd oly közel leszek, hogy |
Jertek, barátim, egy kis borra be,
S mint jó barátok, aztán indulunk.
(félre). |
Brutus szivének fáj e gondolat.