291I. Az intézményesített polgári sajtó megszületése idegen abszolutizmus alatt
291I. Az intézményesített polgári sajtó megszületése idegen abszolutizmus alatt
A kortársak szerint a Világos utáni magyar nyelvű sajtónak a puszta létért kellett küzdenie, elsősorban a Habsburg-hatalommal és jelentős mértékben az olvasóközönség érdektelenségével szemben. A valóságban a kormányzat a magyar sajtó visszaszorítását, de nem teljes megfojtását tűzte ki célul. Még „a törpe zsarnok”, Albrecht főherceg kormányzó is csupán kordában akarta tartani a hírlapokat, és nem tűrte, hogy az ő ellenőrzési körén kívül működjék magyar lap. A magyar nyelvű sajtót már nem fenyegette, hogy megszűnik, de az új körülményekből következő helyét meg kellett keresnie. Reform- vagy forradalmi láz most nem sietett a szerkesztők segítségére, és nem toborozta az olvasókat. Polgárian művelt és érdeklődő emberek napi olvasmány- és tájékozódási igényét lehetett kielégíteni. Csakhogy az ilyen közönség nem volt annyira népes, hogy könnyen meg lehetett volna találni. Amint Kemény Zsigmond jellemezte közönségünket Élet és irodalom című cikksorozatában, „pártolása maecenási, s nem ügybaráti. Adni akar, nem élvezni. Adózik, nem pedig vásárol… Ha definiálni akarnók közönségünk állását irodalmunkhoz, körülbelől ezen eredményre jutnánk: a vagyonosabb embernek van bizonyos eszméje, hogy mennyit illik neki magyar nyomtatványokra adózni, e rátát évenként kifizeti, s azontúl semmi gondja semmire. Így történik, hogy feles számú vásárló mellett kevés az olvasó…”
A magyar sajtó feltételei kemények voltak és rendkívül ellentmondásosak: polgárias törvények, centralizált abszolút hatalom és a polgári művelődési igényekkel éppen csak megismerkedni kezdő nemzet.
1. A sajtótörvényhozás és -irányítás
2. A nyomdai és kereskedelmi viszonyok
3. A magyar sajtó megerősödése
4. Olvasók, lapok, újságírók
5. Az évtized sajtójának vezéralakjai: Török János, Kecskeméthy Aurél, Falk Miksa és Kemény Zsigmond
6. Széchenyi és Kossuth sajtóirodái
7. A magatartás és stílus változásai
