DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Már mindenki beszélt a társadalmi egyeztetésről, illetve az ötpárti egyeztetésről. Ezzel kapcsolatban egy gondolatot még azért én is el szeretnék mondani. Nyilván hiányoltuk nagyon sokáig ezt. A kétharmados többség részéről, amíg a kétharmad megvolt, erőből keresztül lehetett vinni mindent, és elmaradtak az ötpárti egyeztetések. Sajnos, nagyon gyakran azt is láttuk, hogy akár a társadalmi egyeztetések is elmaradtak, vagy pedig álságosak voltak ezek az egyeztetések.
Erre a legalapvetőbb példa volt talán az Alaptörvény vitája, amikor mind társadalmi, mind ötpárti vita volt. Volt Alaptörvényt, illetve alkotmányt előkészítő eseti bizottság mindenki részvételével, minden parlamenti párt részvételével. El is készült egy koncepció. Majd amikor már ide bekerült, akkor az sutba lett dobva, és egy teljesen más, állítólag valakinek a laptopján készült jött be. Mindegy, régi történet, ezt nem mondanám még egyszer el, nagyon sokszor hallottuk. Tehát egy ilyenfajta álságos társadalmi egyeztetés történt.
Na most, ebben az esetben, hál’ istennek, nem; komoly társadalmi egyeztetés volt, és valóban meg lettek kérdezve azok a szervezetek is, amelyeket a kormány saját magával szemben ellenzékinek tart. Ami fontos dolog, bár megjegyzem, hogy a büntetőeljárás nyilván olyan jogszabály, amiben nem érvényesülnek annyira a politikai szempontok, mint amennyire egy Alaptörvényben, egy alkotmányban. Tehát itt nem volt arra szükség, hogy nagy politikai viták legyenek. Bár arra emlékszem, hogy az előző ciklusban az illetékességgel kapcsolatban azért komoly viták merültek föl, hogy adott esetben a legfőbb ügyésznek, illetve az OBH elnökének legyen-e joga áthelyezni máshová az ügyeket. Ez azért komoly vitákat váltott ki annak idején. Azt gondolom, most ez a büntetőeljárási kódex közel sem lehet ilyen politikai viták táptalaja. Éppen ezért azt gondolom, ezért is került sor ilyen széles körű szakmai vitára, mint ahogy ez történt.
Felmerült már és többen érintették azt, hogy szükség van-e az új büntetőeljárási kódexre. Én azt láttam, ahogy próbáltam utánaolvasni, hogy mi a véleménye erről a jogtudósoknak, hogy megoszlottak a vélemények. Volt, aki egyértelműen úgy foglalt állást, hogy igenis szükség van az új Be.-re, más azt mondja, hogy nincs szükség rá. Államtitkár úr részletesen kifejtette azt, hogy miért van szükség rá, hogy 89 törvény módosította, hogy alkotmánybírósági határozatok módosították, hogy 1809 helyen változott meg a büntetőeljárási kódex, ami tulajdonképpen nem is olyan régi. Hiszen ha azt nézzük, hogy amit 1896-ban elsőként fogadtak el, 50 évig volt hatályban, ez nagyon szép idő, és valószínűleg ez jól megalkotott törvény volt, akkor azt mondjuk, hogy a jelenlegi nem volt jó törvény, ha ennyi módosítást ért meg.
Mondhatnánk, hogy akkor lecserélésre szorul, de nyilván azzal, hogy ilyen sok helyen lett módosítva, akkor már körvonalazódott a gyakorlati tapasztalatok alapján, hogy akár ez az 1809 helyen módosított büntetőeljárási kódex akár már jó is lehet, vagy közel lehet ahhoz, amit nagyon jónak tartunk. Nyilván jogpolitikai kérdés, hogy legyen-e új Be. vagy sem. Nyilvánvaló volt itt a jogalkotói szándék, hogy legyen új Be., ha már új Btk. van, új polgári perrendtartás van, új Ptk. van, akkor ebben is legyen új törvény. Ez elfogadható, és azt hiszem, mindazok a számok, amiket itt említettünk, az 1809 módosítás, azt mondjuk, hogy igen, valóban indokolt lehet ennek az újnak a meghozatala.
Aztán, ha már 1809 helyen módosult a régi, akkor szükség van-e annak eldobására, elvetésére? Nyilván nincs szükség, hanem meg kell próbálni belőle megtartani azokat, amik jók voltak és elvetni azokat, amik nem voltak jók.
(11.10)
Ebből a szempontból akár jó is lehet, hogy a korábbi törvény ennyi helyen módosult, most pedig egységesen lesz meg. Látjuk, hogy az alapelvek nyilván egy büntetőeljárásban nagyon nem módosulhatnak, nem nagyon változhatnak meg. Kérdésként felmerült azonban, és főleg azok, akik tudományos szinten foglalkoznak a büntetőeljárással, kritizálták is az elkészült tervezetet ebből a szempontból, hogy több alapelv nem került be a büntetőeljárási törvénybe. Azonban ezeket az alapelveket az Alaptörvény egyértelműen megfogalmazza. Ilyenek a bírói függetlenség, a bírák kizárólagosan a törvénynek való alávetettsége, a tárgyalás közvetlensége, nyilvánossága, a szóbeliség elve, a jogorvoslathoz való jog. Ezek tehát olyan alapvető jogok, amelyek az Alaptörvényben szerepelnek, és valóban teljesen felesleges lenne, hogy újra megjelenjenek és ismétlésre kerüljenek. Egyébként pedig a többi alapelv, amely nincs benne az Alaptörvényben, de szükséges, megfogalmazásra kerül részben a preambulumban, részben pedig aztán az első részben. Ezekben nyilván nagy változtatás nincs.
Az igazság megállapításának igénye egyértelműen szerepel már a preambulumban is, de erre ráerősít a törvény, a 11. § is kiemelten kezeli az igazság megállapításának igényét. Az, hogy mit írunk le és ebből mi fog majd érvényesülni a tapasztalatban, nyilván teljesen más dolog. Amikor az emberek arról beszélnek, hogy adott esetben nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás zajlik, nyilván kétségessé válik az érvényesülése. Bár tény, hogy a törvény megpróbálja majd a részletszabályok során erősíteni azt, hogy az igazságszolgáltatási elemek is jobban tudjanak érvényesülni, a bírónak meglegyen a nagyobb függetlensége. Talán a kevesebb munkája is ezt szolgálja, hiszen nincsenek nyomozati feladatai, hanem kizárólagosan azt ütközteti, amit a vád és a védelem mond, csak azokat a bizonyítékokat értékeli. Értékes munkaideje szabadul fel tehát, mert neki nem kell foglalkoznia azzal, hogy a nyomozásban részt vegyen, ebben gondolkodjon, találjon ki, és ezért ilyen miatt nem is fogják majd hatályon kívül helyezni az ítéletét, mert nem helyezhetik hatályon kívül, emiatt nem kerülhet hozzá vissza az ügy.
A Jobbik számára nagyon fontos, hogy mi, jobbikosok mindig is azt mondtuk, egyértelműen leszögeztük, mióta itt vagyunk a parlamentben, hogy a rend pártja vagyunk. A rend pártja azt is sugallja és sugalltuk mindig is, hogy a bűnözőkkel szemben a kemény kéz politikájának vagyunk hívei. Nagyon fontos volt az, hogy ne hassák át olyan liberális elvek majd az új büntetőeljárási törvényt, amelyek alapján azt mondjuk, hogy az egyensúly eltolódik, és a jogok inkább védik majd a büntetőeljárás során a terhelt, az elkövető jogait, szemben azzal, hogy az igazság kiderüljön. Tehát ez egy nagyon fontos szempont, illetve nyilván a társadalom legalapvetőbb érdeke pedig az, hogy aki bűncselekményt követett el, az lehetőleg a leghatékonyabban, leggyorsabban a méltó büntetését megkapja. Tehát féltünk attól, nehogy elmenjünk egy ilyen irányba, de azt látjuk, hogy nincs ilyen irányba való eltérés, és ez mindenképpen üdvözlendő.
Hogy kiragadjak egy példát, amely, azt hiszem, mindenki számára döbbenetes, a norvégiai Breivik-ügyet említem, amely egyben a norvég büntetőeljárás csődje is, azt gondolom. Egy olyan személy, aki 77 ember meggyilkolásáért felelős, 21 év börtönbüntetéssel fogja megúszni. Az, hogy milyen körülmények között, már teljesen más kérdés, mert az nem a büntetőeljárásra tartozik. De egy félmondattal még megjegyezném, hogy - legalábbis médiaértesülések szerint - Breivik azért indított volna éhségsztrájkot, mert nem a legújabb és a legmodernebb PlayStation állt rendelkezésére benn a büntetés-végrehajtás falai között. Azért mondtam ezt a példát, nehogy átessünk a ló túlsó oldalára, és olyanfajta büntetőpolitikát valósítsunk meg, amelynek során nagyobb jogok kerülnek a bűnözők oldalára. Nagyon bízunk benne, és ezt is a gyakorlat fogja majd igazolni, hogy megmarad annak a lehetősége, hogy megfelelő időn belül a méltó büntetésüket megkapják azok, akik bűncselekményeket követtek el.
Érdekes a szerkezetváltozás, amely megfigyelhető az új büntető eljárásjogi törvényjavaslatban. Azt látjuk, hogy a polgári perrendtartás és most a büntetőeljárás is két szakaszra fog oszlani, és ugyanez jellemző a nyomozati eljárásra is. Már a nyomozati eljárásban is meglesz a bizonyítékok összegyűjtése, majd amikor megvan a gyanúsított személye, akkor ott is másfajta jellegű eljárás fog zajlani. Ugyanígy a bírói szakaszban is meglesz ez a kettősség, lesz a tárgyalás előkészítési szakasza és majd lesz tulajdonképpen a további tárgyalási szakasza. Az első részben nagyon fontos, hogy felépül az előre látható szerkezete a büntetőeljárásnak, amikor a bizonyítási eljárások ismertetésre kerülnek, hogy ki milyen bizonyítási eljárást szeretne.
Ha már a polgári perrendtartással párhuzamot vontam - és erről Bárándy képviselőtársam is beszélt ugyancsak párhuzamot vonva -, nagyon fontos, hogy ne kövessük el azt a hibát, ami a mi álláspontunk szerint a polgári perrendtartásnál elkövetődött. Ott ugyanis az első szakaszban lezajlik annak a lehetősége, hogy újabb bizonyítékokkal jöjjön elő bármelyik fél. Hiszen tudhatjuk, hogy nemcsak a büntetőeljárás, de a polgári eljárás során is bármikor felmerülhet az eljárás szakaszában egy-egy olyan új bizonyíték, amelyet, mondjuk, majd egy tanú fog a második szakaszban elmondani, és már nem lehet adott esetben azért bizonyítási eljárást felvenni, mert az első szakaszban erre vonatkozóan nem volt indítvány. Nyilván olyan tényre, amit nem ismerünk még, nem lehet indítványt tenni. Viszont helyes az, amikor ez a törvény már azt mondja, hogy a másodfokú eljárásban olyan új bizonyítékokra nem hivatkozhat, amelyről már tudomást szerzett bármelyik fél az elsőfokú eljárás szakaszában, csak olyan esetben, ha nem szerzett róla tudomást az elsőfokú ítélet meghozataláig. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Úgy látom, az időm lejárt, úgyhogy köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
