DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, ez a felszólalás, ez a példa is, ezek a történetek is bizonyítják a forradalom tisztaságát. Abban a pillanatban, amikor megszűnt az a nyomasztó levegő, ami a szovjet csapatok és az egykori kommunista államhatalom részéről elnyomta Magyarországot, minden települést, minden embert, és amikor azt érezték, hogy egy pillanatra végre vége szakadt ennek az elnyomatásnak, akkor tudtak választásokat szervezni, tudtak jótékonysági akciókat szervezni. Mindenki ismeri azokat a képeket, fotókat, amikor a forradalom áldozatainak hirtelen megtelnek papírpénzzel az üres ládák, és azokat a jótékonysági adományokat senki sem viszi el, senki sem veszélyezteti, a betört kirakatüvegeken át senki sem viszi ki az árukat.
(9.50)
És ilyen volt ez a példa, amit képviselő úr is elmondott, hogy abban a másodpercben (Zaj. - Az elnök csenget.), ahogy az embereknek lehetőségük volt az önszervezés módján saját választást megszervezni, saját maguknak dönteni a saját kérdéseikről, nem a párt által odaküldött tanácselnöknek vagy párttitkárnak az instrukcióit hallgatni, hanem maguk dönteni a sorsukról, akkor akár 48 óra alatt, két nap alatt is képesek voltak egy demokratikus választást megszervezni. Nagyon nagy kár, hogy hiába szervezték ezt meg saját akaratukból, utána ennek csak internálás lett a vége, s nem pedig valódi népképviselet a parlamentben.
És az is nagyon fontos, hogy hétről hétre újabb és újabb büszkeségpontok jönnek létre vagy újulnak meg Magyarország-szerte az ’56-os emlékév keretében, és minden település a maga forradalmi hőseire tud büszke lenni, a maga forradalmi eseményeit ismeri meg; és ha ezeket a hősöket jobban ismerjük, ha ők jobban példaképekké válnak a fiataloknak, akkor bízhatunk ebben, hogy azokban a történelmi pillanatokban, amikor szükség lesz rájuk, ismételten lesznek Magyarországnak hősei.
Azért is fontos ez, hiszen tíz évvel ezelőtt, az 50. évfordulón sajnos nem az ünneplés, hanem az erőszak, a rendőrterror, a gumilövedékek, a könnygáz, a vízágyú, a lovasrendőrség vagy a vipera volt az, ami megmaradt, és egy maradandó sebet okozott mind a forradalom emlékének, mind a magyar népnek, mind pedig a konkrét sértetteknek az, ami akkor, tíz évvel ezelőtt, az 50. évfordulón történt.
De fontos üzenete 60 évvel a forradalom kitörése és leverése után is, hogy mi, magyarok sohasem tűrjük a rabságot. Sokszor mondjuk, hogy egy szabadságszerető nemzet vagyunk, de oly mértékben szabadságszerető nemzet a magyar (Folyamatos zaj. - Az elnök ismét csenget.), hogy az elmúlt három évszázadban akár a túlerővel szemben is mindig kiállt a jogai mellett, nem tűrte el a rabságot, nem tűrte el a jogok korlátozását; ha valaki valamilyen döntést el akart venni a magyaroktól, a magyarok előbb-utóbb visszavették. Volt, amikor ez kiegyezéssel sikerült, volt, amikor forradalommal sikerült. Csak a kiegyezéseink előtt azért mindig volt egy-egy forradalom, amely megmutatta a magyarság gerincét, a magyar emberek tartását és a magyarok szabadságszeretetét. Úgyhogy ezek olyan időpontok, amikor minden magyar összefogott, és a nemzeti szuverenitásért, az egyéni szabadságjogokért kiált.
A magyar hősök bátorsága pedig a magyarokat világszerte is elismertté tette. Ennek a világszerte meglevő magyar büszkeségnek, azt hiszem, fontos állomása az, hogy az ’56-os emlékév keretében 400 rendezvénnyel, kiállítással, művészeti produkcióval, szoboravatóval és könyvbemutatóval emlékeztünk már a hősökre. Ha csak a külföldi részt nézem: 66 városban volt tudományos rendezvény, konferencia, előadás vagy kutató tevékenység, 18 városban avattak külföldön a magyar forradalomnak emlékművet, emléktáblát vagy szobrot, 92 városban volt világszerte kiállítás a magyar forradalomról és szabadságharcról, 81 városban tisztelegtek világszerte koncerttel, táncelőadással vagy filmvetítéssel a magyar hősök előtt, és 124 másik városban további rendezvények voltak.
Ha megnézzük, hogy mely városok voltak érintettek a megemlékezésekben, csak pár példát hadd mondjak: Washington, München, Brüsszel, Berlin, Madrid, London, Pozsony, Bern, Krakkó, Varsó, Zü-rich, Hága, Prága, Ottawa, Săo Paulo, Róma, Ed-monton, Graz, Andau, Dublin, mind-mind magyar forradalmi megemlékezéseknek adtak helyet.
Idehaza pedig a beküldött 2249-ből eddig 1350-et támogatott az emlékbizottság.
A nyári fesztiválokon mindenhol megjelentek a pesti srácok és a forradalmárok, a Gyerekszigeten, a VOLT Fesztiválon, a Balaton Soundon, a Sziget Fesztiválon (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), a Strand Fesztiválon, egymillió fő, egymillió fiatal láthatta, magyar és külföldi egyaránt, a magyar hősöket.
Nagyon fontos döntése volt a magyar kormánynak, hogy a Gulág-emlékévben és az ’56-os emlékévben két év alatt összességében száz százalékkal emeli meg a politikai rehabilitációs nyugdíj-kiegé-szí-té-seket. Ez a duplázás, azt hiszem, egy késői, de fontos kárpótlás az érintettek és a hozzátartozóik, az özvegyeik felé.
És az is fontos, hogy a forradalom 60. évfordulója alkalmából az ’56 utáni időszak kommunista hatalombirtokosainak adatait és nevét a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nyilvánosságra hozta, legyen szó pártvezetőkről, MSZMP KB-tagokról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), adminisztratív osztályvezetőkről, belügyi osztályvezetőkről, állambiztonsági vezetőkről és még sok más hatalombirtokosról, akik valóban felelősek voltak azért, hogy ezt a forradalmat itt Magyarországon vérbe fojtották.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
