CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Úgy is indíthatnám a felszólalásomat, hogy jobb később, mint soha, hiszen az elmúlt évben két parlamenti vitanap keretében foglalkozott a Magyar Országgyűlés az európai uniós források felhasználásával, amelyben azokat a kritikákat, amelyeket ön most a kormány fejére olvas Oettinger biztos nyilatkozata alapján, Lázár miniszter úr mind a két miniszteri expozéjában elmondta.
Alapvetően három megközelítése van kelet-középeurópai nézőpontból annak, hogy az európai uniós kohéziós források milyen célt szolgálnak. A legoptimistább és általában a balliberális pártok által vallott nézet szerint a kohéziós források nem szolgálnak mást, mint a Nyugat- és Kelet-Európa közötti fejlettségi különbségek csökkentését, megszüntetését. Mi nem gondoljuk, hogy ez igaz lenne.
Az ennél reálisabb álláspont azt mondja, hogy a kelet-európai infrastruktúra építésével nincs más célja Nyugat-Európának, mint saját termékeit és szolgáltatásait a lehető legzökkenőmentesebben elhozni Kelet-Európába, abba a térségbe, amelyben a 2004-es EU-s bővítést megelőző években - vagy amely térség nélkül a 2004-es EU-s bővítést megelőző években - a nyugat-európai cégek nem tudtak volna valódi versenyben lépést tartani az Európai Unión kívüli vállalkozásokkal, így Amerikával és Délkelet-Ázsiával.
A harmadik, a legpesszimistább álláspont pedig azt mondja, hogy a kohéziós pénzek egyáltalán nem szolgálnak más célt, mint a kelet-középeurópai piacokon lévő szereplők elkényelmesítését, elszoktatását a versenytől, hogy amikor a kohéziós pénzcsapokat elzárják, akkor ezeket a gyenge vállalkozásokat a nyugat-európai cégek fel tudják zabálni - nagyon egyszerűen.
Ebben a tekintetben mit tehet egy önmagát felelősnek valló nemzeti kormányzat? Két dolgot: az egyik az, hogy a megfelelő szabályrendszereket betartva megpróbál minél több pénzt kialkudni a saját országa számára, a másik szempont pedig az, hogy minél több pénzt megpróbál bent tartani a saját országában. Mi a mérlege Magyarország EU-s tagságának a tőkekivitel tekintetében? 2004 óta a Magyarországon működő külföldi cégek tőkekivitelének és a magyarországi tulajdonú, külföldön működő cégek tőkebehozatalának a különbsége mínusz 1800 milliárd forint. Tehát ennyi tőke áramlott ki Magyarországról az európai uniós tagság első éve óta, ami hatalmas veszteséget jelent a magyar gazdaságnak.
Az az összefüggés, amire ön hivatkozik, nem egy új keletű összefüggés, hiszen amikor 2013-ban a jelenlegi kormányzat megkezdte az Európai Unióval újratárgyalni a költségvetési kereteket, akkor lengyel testvéreink készítettek egy tanulmányt, amely arról szólt, hogy három formája van a kohéziós politika visszaáramoltatásának a nettó befizetők irányába.
(9.30)
Az első formája az, amikor a kohéziós pénzekből a kelet-középeurópai országok olyan gépeket, olyan eszközöket vásárolnak, amelyek a németeknél exportként, nálunk pedig importként jelennek meg. Amúgy nemcsak a németeknél, hanem a francia, a brit gazdaságban is megjelenik ez a szám, tehát a nettó befizetők mindegyike lényegében haszonélvezője a kohéziós politikának.
A másik visszaáramlási forrás, ez nagyjából 12 százalékát teszi ki a visszaáramló forrásoknak, amikor közvetett módon olyan tulajdonú cégek kapnak fejlesztési forrást Magyarországon, amelyek anyacégei a nettó befizető országokban találhatóak meg. A harmadik forrása pedig a visszaáramlásnak az, amikor az egyéb fejlesztés kivitelezésében azok a cégek, amelyek német, francia tulajdonú cégek, részt vesznek magyarországi fejlesztések végrehajtásában, és a profiton keresztül viszik vissza ezeket a forrásokat.
Ezért és amiatt is, amit ön elmondott, képviselő úr, azt gondolom, hogy nagyon komolyan újra kéne gondolnia a Jobbiknak azt, hogy a fejlesztéspolitika területén hogyan, miként kritizálja a kormányt. Mert önöktől nem hallunk mást, amikor protekcionista gazdaságpolitikai intézkedéseket vonultatunk fel, hogy e közé és a korrupció közé egyenlőségjelet tesznek. Tehát vagy komolyan gondolja azt az ön frakciója, amit most elmondott, hogy szükség van arra, hogy a mindenkori magyar kormányzat magyar nemzeti érdeket hajtson végre és próbálja meg lehetőség szerint az Unió adta jogi keretek között előtérbe tolni a magyar vállalkozásokat. Például az építőiparban sikerült ezt részben megtenni, hiszen 2012-13 volt a forduló év, ahol a magyarországi közberuházásokban megfordult a külföldi tulajdonú cégek aránya a magyar tulajdonú cégek előnyére. Tehát ott 50 százalék feletti volt a magyar tulajdonú cégek részaránya. De ha azt ön komolyan gondolja, hogy ezt kell csinálnia a mindenkori magyar kormányzatnak, akkor nagyon óvatosan kell bánni a korrupciós jelzővel, amit az ön frakciója és az ön pártja rendszeresen alkalmaz minden olyan eshetőség esetén, amikor azt gondolják, hogy üthetnek a kormányon.
Egyetértek önnel abban, hogy a kelet-középeurópai országoknak hatalmas lehetőséget és hatalmas veszélyt is jelent a kohéziós források felhasználása. De ha ön komolyan beazonosítja és komolyan a zászlajára tűzi a Jobbik-frakció nevében azt, hogy ez ellen harcolnia kell egy nemzeti kormányzatnak, akkor a korrupciós vitákban egy kis visszafogottságot kéne gyakorolniuk abban a tekintetben (Az elnök többször csenget.), hogy amikor magyar szereplők kapnak lehetőséget, olyan magyar szereplők, akik jelentős súlyt képviselnek a magyar építőiparban, a magyar szolgáltatói szektorban, akkor ne tegyenek mindig egyenlőségjelet a két állítás közé, mert saját magukat teszik hiteltelenné. Köszönöm, elnök úr, a türelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
