BANA TIBOR,
BANA TIBOR,
BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a Jobbik vezérszónokaként azzal kell kezdenem felszólalásomat, hogy az európai uniós források 2014-2020-as időszak közötti felhasználásával összefüggésben a legnagyobb pozitívumnak az tekinthető, hogy ma itt vitázni tudunk erről a kérdéskörről. Ezért köszönet illeti a kormányt, de ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor elsősorban Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István és társaik azok, akik köszönettel tartoznak önöknek.
Akkor, amikor a második, 2014-20-as teljes hétéves költségvetési időszakot elemezzük, érdemes visszatekinteni a 2007-2013 közötti időszakra is, s az elmondható, hogy a szocialista-szabad demokrata kormányok idején a tényleges fejlesztési igényekkel szemben az értelmetlen projektek voltak többségben. Aztán elérkezett 2010, nagyon sokan komoly várakozásokkal tekintettek a kormányváltás elé, de csalódniuk kellett, hiszen elmaradt a Fidesz által megígért elszámoltatás, nem tárták fel a botrányos ügyeket, és a támogatások felülvizsgálatával kapcsolatban sem történtek érdemi lépések, a felelősségre vonás tehát üres ígéret maradt a Fidesz részéről. Ezzel szemben átgondolatlan intézményi átalakításokra került sor, és azt mondhatjuk, hogy az alapvető szabályozásban folyamatos változásokkal kellett és kell szembesülniük a gazdasági élet szereplőinek, s a kiemelt projekteket leszámítva, amelyekről majd részletesebben fogok beszélni, bizony nagyon lassan születnek a döntések.
(15.50)
Összességében ha megnézzük, hogy mi is történt 2014 óta ebben a tervezési időszakban, akkor azt mondhatjuk, hogy a Fidesz ott folytatta, ahol szocialista-szabad demokrata elődeik abbahagyták, vagyis az uniós források felhasználásának rendszere továbbra is a korrupció melegágyának tekinthető. Annyi változott, hogy egy más körhöz jutnak ezek a támogatások. De ha megnézzük az EU-s csatlakozásunk óta eltelt időszakot, akkor sajnos kijelenthetjük, hogy az eddigi kormányok számára az volt a legfontosabb a fejlesztési pénzek felhasználásával összefüggésben, hogy a hozzájuk köthető cégek nyerjék el a pénzek jelentős részét. Ez minden egyéb szempontot felülírt, és önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, tökélyre fejlesztették a korrupció rendszerét.
A presztízsberuházások és a gazdaság szempontjából hasztalan projektek továbbra is középpontban állnak - itt elég az előző időszakban a felcsúti kisvasút ügyére utalnom -, de ha megnézzük például az egészségügy területét, akkor látható az, hogy kamutanulmányokra és különböző képzésekre nagy összegben mennek el pénzek, miközben nem történnek érdemi fejlesztések akkor, amikor sajnos 2017-ben Magyarországon arról kell beszélnünk, hogy bizony ezekben az intézményekben nap mint nap komoly fertőzéseket kapnak el emberek. Ez ellen kellene tehát érdemi lépéseket tenni. Magam is szívügyemnek tartom például a kiskórházak ügyét, így a körmendi kórház szülészet-nőgyógyászatának visszaállítása vonatkozásában is számtalan megnyilvánulásom volt, és különböző helyi akcióink is voltak ebben a tekintetben.
Visszatérve a 2014-20-as időszak tágabb értelemben vett elemzéséhez: egy komoly ígéret hangzott el a Fidesz oldaláról, ami arra vonatkozott, hogy a támogatások 60 százaléka közvetlenül gazdaságfejlesztésre jut majd. Látható az, hogy ez nem fog teljesülni. De ami ennél is fontosabb, ha megnézzük, hogy kikhez jutnak ezek a pénzek, akkor bizony ezekből egy szűk kör tud részesülni, a Fideszhez becsatornázott oligarchák, pénztárosok azok, akik dörzsölik a tenyerüket, és ők azok, akik elégedettek lehetnek az elmúlt időszak tekintetében.
Nőttek a különbségek és mélyült a szakadék ebben a költségvetési időszakban is, holott az Európai Unió fennen hangoztatja a kohéziós célt. Egy hónappal ezelőtt Günther Oettinger német uniós biztos, márciusban pedig Sigmar Gabriel német külügyminiszter beszélt arról, hogy Németország valójában jól jár azzal, hogy befizet az EU-s kasszába, hiszen azok a fejlesztések, amelyek például a mi régiónkban is megvalósulnak, német anyagok, német gépek segítségével készülnek el, így tehát Németország vissza is kapja azt a pénzt, amit támogatásként ad. Ez egyértelműen a magyar vállalatok megerősödésének ellenében hat.
Továbbra is rendkívül magas a korrupció aránya a pályázatok terén, a haverok tudnak részesülni a támogatásokból, Mészáros és társai azok, akik dőzsölni tudnak. Nem volt az véletlen, hogy legutóbb, amikor Lázár János miniszteri meghallgatására került sor a bizottságunk ülésén, az európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottságban, akkor én megkérdeztem, hogy miért nincs itt Mészáros Lőrinc, és ma is felteszem ezt a kérdést, hiszen ő lenne az, aki első kézből tudna a támogatások felhasználásával kapcsolatban érdemi információkat nyújtani. Nem a magyar gazdaság növekedését, hanem az oligarchákat szolgálják ezek a fejlesztési pénzek, így aztán nem is érhető el tartós növekedés, holott a gazdasági élet szereplőinek kiszámíthatóságra, tervezhetőségre lenne szükségük, és a munkahelyteremtő, gazdaságélénkítő beruházásokat kellene középpontba állítani.
Esett szó a kis- és középvállalkozásokról. Komoly ígéreteket fogalmaztak meg az ő helyzetbe hozásukra vonatkozóan is, de valójában azt láthatjuk, hogy ellehetetlenítik a működésüket, és a körön kívüli kkv-k csak elvétve tudnak hozzájutni a támogatásokhoz. Szintén fontos lenne a kutatás-fejlesztés területének erősítése, már csak azért is, mert azt alátámasztják statisztikai adatok, hogy az innovatív vállalatok nagyobb mértékben tudják növelni az alkalmazotti létszámukat, és ez a kis- és közepes méretű cégek esetében kiemelten jellemző.
Tisztelt Országgyűlés! Alapvető szerkezeti probléma, hogy a forráselosztásban nincs verseny, az állami szereplők nagyprojektjei vannak túlsúlyban. A közszférára jut a legtöbb támogatás, az állam magára költ, közben pedig a kicsik nem tudnak részesülni ezekből a pénzekből. Idehoznám egyébként az épületenergetikai felújítások kérdését is, ahol azt láthatjuk, hogy a lakosság nem tud majd részesülni ezekből a támogatásokból, miközben intézményekre jutnak majd ezek a pénzek.
S ha megvizsgáljuk azt, hogy mely települések tudnak részesülni a forrásokból, akkor bizony itt is láthatjuk azt, hogy a nem fideszes, tehát független vagy más színezetű polgármesterek által vezetett falvak, városok kevesebb mint a felét kapják a pénzeknek, mint azok a települések, ahol kormánypárti a polgármester.
Az HEBC, a Magyar Európai Üzleti Tanács tagjaival számtalan alkalommal találkozunk bizottsági keretek között, sok vitánk is van velük, de azzal egyet tudok érteni, hogy egy országstratégiát mindenképpen meg kellene fogalmazni, amely a közép- és hosszú távú célokat felvázolná, és megadná azokat a fejlesztési irányokat, amelyek ciklusokon átívelően irányadóak lennének, hiszen olyan befektetéseket kellene középpontba állítani, melyek azokat a vállalkozásokat és munkahelyeket támogatják, ahol magas a hozzáadott érték. Így tudnánk csak egy erősebb gazdaságot teremteni. De az oktatás, az egészségügy és a szociális rendszer területe is több támogatást kellene hogy kapjon. Ezek nélkül nem lehet érdemi előrelépést elérni. S ha már itt régiós összehasonlítások elhangzottak, akkor bizony látni lehet azt, hogy ezeken a területeken hátul kullogunk a sorban, szégyenpadon ülünk még a régiós összevetésben, középeurópai szinten is.
Felháborítóan magas, kis híján 50 százalékos a kiemelt projektek aránya - mint utaltam rá, erről kicsit részletesebben beszélnék -, amikor az történik, hogy a kedvezményezett gyakorlatilag verseny nélkül jut hozzá a pénzhez, ez előre le van játszva. Mondanom sem kell, hogy ez az eljárás növeli a túlárazás, így a korrupció kockázatát, így aztán Magyarország előkelő helyet foglal el az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal feketelistáin.
Aztán nemrégiben módosult egy rendelet a költségnövekményre vonatkozóan, aminek következtében a kormány a saját maga által meghatározott eljárási szabályoktól egyedi döntéssel eltérhet. 30 százaléknál magasabb túllépés esetén is támogatható lesz a költségnövekmény, és már csak 15 százaléknál nagyobb drágulás esetén kell kirendelni igazságügyi szakértőt. Ez az intézkedés is egyértelműen a korrupció erősödésének irányába hat.
Összességében kijelenthető, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendszereket kézi vezérléssel irányítják az egyéni érdekek szolgálatában. A kiemelt projektek gyorsan mennek, hiszen egy szűk kör a kedvezményezett ezekben az esetekben, viszont a másik oldalról a kis- és középvállalkozások fuldokolnak a bürokrácia mocsarában, s a közbeszerzések az EU-s pénzek magánzsebekbe vándoroltatásának legfontosabb eszközeinek tekinthetők.
Mit tud ígérni a Jobbik? A 2018-as kormányra jutásunkat követően olyan helyzetet fogunk teremteni Magyarországon, hogy tisztességesen versenyezhessenek a vállalkozások, érdemeik szerint tudjanak részesülni a támogatásokból. Átlátható, kiszámítható és tiszta viszonyokat fogunk teremteni, hogy tartós, hosszú távú és fenntartható növekedés jöhessen létre, aminek aztán az eredményeit, gyümölcseit a magyarok a saját bőrükön is érezhetik. A végcél természetesen az, hogy az uniós források nélkül is megálljon hazánk a lábán, hiszen a gazdaságnak ezt a fajta függőségét mindenképpen érdemben csökkenteni kellene. Emellett pedig most zajlik az európai bérunióra vonatkozó kezdeményezésünk - egy európai polgári kezdeményezésről van szó ebben az esetben -, amely érdemi fokozatos bérfelzárkóztatást céloz meg. Megtaláltuk azokat a középeurópai és balti országbeli partnereket, akikkel közösen tudunk fellépni ennek a célnak az elérése érdekében, így aztán tisztességes megélhetést biztosító munkahelyek jöhetnek majd létre Magyarországon a Jobbik 2018-as választási győzelmét követően. Az lesz a legfontosabb a forráselosztás tekintetében, hogy érdemben változtassunk a jelenlegi helyzeten, amikor is érdekalapon történik a pénzek elosztása. Mi ezzel szemben egy érdem- és értékalapú pénzelosztást fogunk majd bevezetni. Erre készülünk a jövő évi választásokat követően. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
