DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A 2017. március 14-én hozott ítélet valóban két írástudatlan bevándorló kérelme ürügyén született, akik tranzitzónában várták meg kérelmük elbírálását. Szeretném hangsúlyozni, hogy az eljárás mindenben megfelelt az Alaptörvény és a vonatkozó magyar belső szabályozásnak, és a szabályozás is mind a dublini egyezmény, mind a schengeni egyezmény összefüggéseit figyelembe véve született. Tehát Magyarország jogszerűen járt el. Természetesen az ítélet ellen fellebbezni fogunk a Nagykamarához, ahol öttagú bírói testület fogja megvizsgálni ismételten az ügy lefolytatását.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 72. cikke értelmében a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, ahová ők be kívántak jutni, nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.
Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló 2013/32/EU parlamenti és tanácsi eljárási irányelv lehetővé teszi, hogy az Unió és egyes tagállamok megalkossák azon országok listáját, amelyeket menekültügyi szempontból biztonságos származási, illetve biztonságos harmadik országgá kívánnak minősíteni. Ennek azért van jelentősége, mert ha nem olyan országból érkeznek a bevándorlók, ahol ezt a biztonságos státuszt meg lehet állapítani, akkor valóban érdemben kell menekültügyi kérelmükkel foglalkozni.
De a megalkotott jogszabálycsomagban is szerepelt, hogy Magyarország Szerbiát ilyen biztonságos államnak tekinti, amire az elmúlt évek tapasztalatai kellő alapot adnak. Az Unió együttműködik Szerbiával menekültügyi intézményeinek kiépítésében, fejlesztésében, társulási tárgyalásokat folytat. És ugyancsak kihangsúlyoznám azt is, hogy Görögországon keresztül érik el általában Szerbiát ezek a bevándorlók, amely a schengeni övezet tagja, uniós tagállam. Kiemelném azt is, hogy Törökországgal az Unió tagállamai egyezményt kötöttek, amely szerint az illegális bevándorlókat Törökország is visszaveszi. Ha Törökország nem lenne biztonságos országnak tekinthető, akkor nyilván ez az egyezmény nem születhetett volna meg.
Ezért is érthetetlen számunkra, hogy amikor a felállított tranzitzónában várakozó bevándorlók kérelmét elbíráltuk és elutasító határozat született, akkor ezzel Strasbourg érdemben foglalkozott, olyan értelemben, hogy az érintettek eltűnése ellenére a megbízott civil szervezet - illetve inkább azt mondom, ügyfélkutató civil szervezet, mivel folyamatosan keresi ezeket a lehetőségeket, hogy Magyarországot beperelje - képviseletének hatására a tényeket és a jogi környezetet figyelmen kívül hagyva azt a döntést hozta, hogy Magyarország nem biztosította az egyezménynek megfelelően ezeknek a bevándorlóknak a jogait.
Nagyon fontos kérdés persze az is, hogy mi számít bevándorlásnak, mi számít menekültkérdésnek. Ugyanis ezek a jogi fogalmak sincsenek tisztázva ezekben az eljárásokban. Mi élesen elkülönítjük a bevándorlási kérdést és a menekültkérdést, míg Nyugat-Európában, Strasbourgban és Brüsszelben gyakorlatilag menekültkérdésként kezelték egészen eddig ezeket az ügyeket. Látható, hogy a legutóbbi, határzárral kapcsolatos szabályozás már a Tanácsban nem kapott kritikákat, tehát elfogadják a magyar álláspontot fokozatosan a tagállamok. De ez nem jelenti azt, hogy a Bizottság vagy netán Strasbourg is hajlandó lenne jogilag értelmezni a fennálló helyzetet, és ne a korábbi politikai mainstream mentén, a liberális elvek mentén hozná meg a döntéseit, illetve kritikáit.
Összességében tehát elmondható, hogy Magyarország továbbra is kiáll amellett, hogy szabályozása megfelel az európai normáknak és az emberi jogok tekintetében, és reméljük, hogy a Nagykamara előtt ennek megfelelő döntés fog születni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
