DR. GULYÁS GERGELY,
DR. GULYÁS GERGELY,
DR. GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! „Az ügyvéd a törvény lovagja, a jog harcosa a jogtalanság ellen. Ő kölcsönöz szót az elnyomott panaszának, oltalmazza a gyengét bármily hatalom, vagy csel sértő támadása ellen. Védi a polgárt a joglátszat, a jogmegtagadás, a hivatalnoki és a bírói vétség, mulasztás, közöny, tévedés s az állami jogtalanság ezer formái ellen. Képzeljünk ma társadalmat ügyvédség nélkül! A jogkeresés emez érdekelt, hatályos eszközének eltörlésével visszaállítva látnók, részben az önkényuralom, részben pedig az ököljog állapotát.” Az idézet az 1895-ben Budapesten megjelent Kun László: „A magyar ügyvédség története” című könyvéből való.
Mielőtt túlzott pátosszal vádolnánk a szerzőt, nem árt a gyökerekig visszanyúlnunk. A római ügyvédség, a patrónusok kötelesek voltak védenceiket a törvény előtt ingyen védeni. A jogvédelem szívességi szolgáltatás volt, Cicero régi szokásnak nevezi: „Ékesszóló és könnyen dolgozó férfiú előtt, amint hazánkban szokásos, sokak ügyeit védelmezni nem érdekből, hanem ingyen, nyilvánvaló jótétemény és kedvezmény.”
A régmúlt ügyvédi kép ethoszát árnyalja az I. Mátyás uralkodása idejéből való dekrétum az 1486. évi 69. törvénycikk szerint, idézem: „szokása az ügyvédeknek, hogy nyereségvágyból mentül több személynek az ügyeit elvállalják és azok védelmében meglehetősen hanyagul járnak el, és ha megbizóikat egyszer-másszor birságban marasztalják, ebből semmit sem csinálnak”. A törvény úgy határozott: „ennekutána egy ügyvéd se merje tizennégy személynél többnek ügyeit elvállalni”.
Az 1567. évi 27. törvénycikk már kimondta: mindenféle csalások megelőzése céljából az ügyvédek mind a vármegyei törvényszéken, mind a rendes bírák előtt a hiábavaló és üres kifogásokat mellőzzék, és tegyenek esküt, amelyet patvarkodási eskünek neveznek.
Hazánkban először a XVII. század végén szűkítették jelentősen azon személyek körét, akik pró-ká-to-ros-kodhattak. I. Lipót volt az, aki 1694-ben kiadta az első magyarországi ügyvédi szabályzatot. Ekkorra már egyértelműen körvonalazódott egy olyan réteg, amely a felek jogi képviseletét hivatásszerűen látta el. Maga a rendelet is úgy említi az ügyvédséget, mint tiszteletre méltó jogi tanácsot adó testület.
A kiegyezést követően az alkotmányos berendezkedést érintő törvények mellett kiemelkedő jelentőségűek voltak az igazságszolgáltatási szervezet átalakítását végrehajtó reformok. Ezen belül természetesen elsődleges helyet foglaltak el a bírósági rendszer átformálásának kérdései, az erre vonatkozó törvények, ám nem kevésbé fontosnak tekintették a királyi ügyészségek létrehozását, a modern közjegyzői intézmény meghonosítását, illetve az ügyvédség új alapokra helyezését. Míg az utóbbira vonatkozó 1871-es első közzétett tervezet még úgy fogalmazott, hogy az igazságszolgáltatás egyik nélkülözhetetlen közege az ügyvéd, addig az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat miniszteri indokolása már egyenesen azzal kezdődött, hogy nemcsak nélkülözhetetlen, hanem kifejezetten az egyik legfontosabb résztvevőről van szó, éppen ezért az új jogszolgáltatási szervezet is hiányos maradna, hogyha az ügyvédségre nézve nem születne meg a jogszabály, nem történne meg annak átszervezése. Csemegi Károly államtitkár az országgyűlési vitában így indokolt: „A jogállamnak nem egyedüli, de egyik leglényegesebb orgánuma az igazságügy. Orgánum és organizmus egyszersmind, mely nem lehet erős, nem lehet egészséges: ha egyik tagja hiányzik, vagy ha egyik hiányos, vagy ha az megromlott.” Szavai iránymutatásként szolgálhatnak az ügyvédi tevékenységről szóló most előterjesztett, T/15371. számú törvényjavaslat mai tárgyalásánál és a törvényjavaslat szövegének megítélésénél.
Az igazságügyi politikáról szóló 1710/2014. kormányhatározattal összhangban megszületett jogászi hivatásrendekkel kapcsolatos újraszabályozás, a bíróság, az ügyészség és az igazságügyi szakértők jogállási és szervezeti kereteit meghatározó új jogszabályokat az Országgyűlés már elfogadta. Az említett kormányhatározat e) pontja kimondja: „szükséges a jogászképzés színvonalának emelése, a jogászi hivatás védelme és a jogászi identitástudat növelése.”
Az előttünk fekvő törvényjavaslat a rögzített céloknak véleményem szerint megfelel akkor is, amikor az „ügyvédi hivatás” kifejezést alapelvi jelentéssel és éllel használja, kifejezve azt, hogy valamennyi ügyvédi tevékenységet gyakorló a rájuk vonatkozó szabályozás sajátosságai mellett ugyanazon hivatásrendhez tartozik. A javaslat tehát - ahogyan a részletes indokolás is megfogalmazza - az „ügyvédi hivatás” kifejezést szimbolikus jelleggel használja.
A törvényjavaslat meghatározza az úgynevezett klasszikus ügyvédi tevékenységek körét, illetve rögzíti, mely tevékenységek minősülnek kiegészítő tevékenységnek. A normaszöveg taxatív felsorolása értelmében ilyen kiegészítő tevékenység az adótanácsadás, munkaügyi tanácsadás, a bizalmi vagyonkezelési tevékenység és a társasházi közös képviselői tevékenység is.
A tervezet azt is egyértelművé teszi, hogy kiegészítő tevékenység az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében látható el, a klasszikus ügyvédi tevékenységhez hasonlóan. Ebben az esetben azonban nemcsak az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges, hanem az adott tevékenységre irányadó jogszabályokban foglalt előírásoknak is meg kell felelni. Fontos, hogy a klasszikus ügyvédi tevékenység mellett ugyanazon ügyfél számára a kiegészítő tevékenységek közül bizalmi vagyonkezelési tevékenység, ingatlanközvetítői tevékenység, valamint társasházi közös képviselői tevékenység nem végezhető.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jogtanácsosokra vonatkozó szabályozás a rendszerváltozást követően nem újult meg, jelenleg is a mára elavult és részben kiüresedett, a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet szabályozza e tevékenységet.
(11.10)
Az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályozás megújítása kapcsán és annak keretében a jogalkotó az igazságszolgáltatás megfelelő minőségéért fennálló felelőssége körében a jogtanácsosoknak kizárólag azon tevékenységét kívánja a jövőben szabályozni, amely az igazságszolgáltatással közvetlenül kapcsolatos, vagyis a jogi képviselet ellátásával és az okiratok ellenjegyzésével függ össze, amelyet a javaslat alapján azon jogtanácsosok láthatnak el, akik kamarai taggá válnak.
Mindezekre tekintettel a törvényjavaslat, ahogyan arra a címe is utal, nemcsak az ügyvédekre, hanem az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az új szabályozás célja, hogy az ügyvédi tevékenységet ellátók vonatkozásában egységes és megfelelő garanciák jussanak érvényre. A hiányosságok olyan szabályozási kényszerhelyzetet teremtenek, amelyet az igazságszolgáltatás megfelelő működése és a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülése érdekében a jogalkotónak mindenképpen rendeznie kell. Figyelemmel a szabályozás szükségességére az ügyvédi tevékenységnek minősülő tevékenységet ellátni szándékozó jogtanácsosok egy már meglévő hivatásrendi kamarába történő integrációja mutatkozik a legmegfelelőbb megoldásnak. A jogtanácsosok ügyvédi kamarába való belépése önkéntes abban az értelemben, hogy nem minden jogtanácsosnak kötelező kamarai taggá válnia, ugyanakkor jogi képviselet, valamint okirati ellenjegyzés a jövőben csak kamarai tagság esetén lesz ellátható.
Röviden szeretnék szólni az ügyvédi függetlenségről és összeférhetetlenségről is. Az új országgyűlési törvény elfogadásával egy régóta húzódó vita végére tettünk pontot. Egyértelmű viszonyokat teremtettünk, amikor főállású képviselőkről rendelkeztünk, és ez kiterjedt többek között az ügyvédi tevékenységre is, ilyen értelemben az országgyűlési képviselők azóta ügyvédi tevékenységet nem láthatnak el. A kamara korábban is többször egyértelművé tette, hogy a korábbi szabályozás nem a kamara kérésére született meg, hanem nyilvánvaló, hogy az 1990-es Országgyűlésben már, sőt talán minden későbbinél nagyobb számban jelen lévő ügyvédi lobbi eredményeként volt a szabályozás része. Az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes indoklása kimondja: az ügyvédi hivatás gyakorlása garanciális okokból a közhatalmi szervektől függetlenül történik, amely függetlenség valamennyi ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosult tekintetében általánosságban értelmezhető. Az ügyvédi függetlenség részben személyi, részben pedig szervezeti függetlenséget jelent.
Az összeférhetetlenséggel kapcsolatosan kiemelendő, hogy ennek a szabályozása többszintű. Egyrészt egyes tevékenységek eleve tiltottak az ügyvédi tevékenységet gyakorló számára. E tilalom alól a hatályos ügyvédi törvény is számos kivételt tesz, elsősorban azért, mert az ügyvédek jogi szakértelmére jelentős igény van olyan munkák vonatkozásában is, amelyek nem minősülnek szűken vett ügyvédi tevékenységnek. A kormány-előterjesztés azonban e kivételi kör meghatározása mellett is garantálja a függetlenséget, ugyanis az összeférhetetlenség szabályozásának második szintjeként új, érdekkonfliktusokra vonatkozó szabályokat vezet be. Ennek körében az új szabályok meghatározzák azt is, hogy az ügyvéd mikor nem vállalhat el egy konkrét ügyet. E tilalom biztosítja, hogy az ügyvéd az ügyvédi tevékenységében, az ügyvédi megbízások ellátásában független, érdektől mentes maradhasson. Az érdekkonfliktusok kizárásának ezen új szabályai a hatályos törvényben még nem szerepeltek. A tervezet szerint az új szabályozás általános jellemzője tehát, hogy a konkrét ügyek elvállalásával szembeni korlátokra helyezi a hangsúlyt. Eredményét tekintve összességében mégis azt mondhatjuk, hogy a szabályozás szigorodik.
Továbbra is fő szabály, hogy az ügyfél és az ügyvéd szabadon állapodhat meg a megbízási díjban. E szabadságot a javaslat az ügyfelek és az ügyvédek érdekében a szükséges mértékig és az arányosság követelményének megfelelően korlátozni kívánja. Ennek megfelelően az ügyvéd díjazása körében a javaslat a sikerdíj bíróság előtti érvényesíthetősége tekintetében, ahogy ezt államtitkár úr is említette, szigorúbb feltételeket állapít meg. Korlátozza a javaslat a sikerdíj kikötését, vagyis azt, hogy az ügyvéd díjazását valamilyen eredmény eléréséhez kössék a felek. A javaslat szerint a bíróság előtt nem érvényesíthető az ügyvédi tevékenység eredményességéhez kötött munkadíj annyiban, amennyiben annak összege a teljes ügyvédi munkadíj kétharmadát meghaladja.
E szabály alkalmazásában a teljes ügyvédi munkadíjba nem számít bele a megbízó által az ügyvédi munkadíj részeként megfizetendő, az ügy ellátásával felmerülő költségek, valamint az ügyvédi megbízási díjnak az a része, amelyről az ügyvéd ellenérték nélkül lemondott. A szabálynak meg nem felelő sikerdíj tehát nem tilos, alkalmazása fegyelmi eljárást sem vonhat maga után, ugyanakkor bíróság előtt nem érvényesíthető.
A teljesség igénye nélkül az újítások közül szeretném kiemelni a helyettes ügyvéd jogintézményének bevezetését. A helyettes ügyvéd jogintézményének bevezetése lehetőséget teremt arra, hogy az ügyfelek ügyeinek ellátása az ügyvéd akadályoztatása esetén is folyamatos és gördülékeny legyen. A törvényjavaslat kötelezettségként írja elő ugyanis, hogy az ügyvédi irodai tagsággal nem rendelkező ügyvéd, az európai közösségi jogász, valamint az egyszemélyes ügyvédi iroda az ügyvédi tevékenység gyakorlásában való akadályoztatása esetére helyettes ügyvédet kell megbízzon, aki az ügyvédi tevékenység tekintetében a helyettesített ügyvéd teljes körű helyetteseként jogosult eljárni.
Az egyes ügyvédi tevékenységek körében a jogszabály módosítja a letétre vonatkozó szabályokat, ennek keretében többek között kimondja, hogy a letét ellenőrzése hatósági ügy. Az ügyvédi tevékenység gyakorlása kapcsán előírt felelősségbiztosítás legalacsonyabb összegének fokozatos emelése is indokolttá vált, valamint az eddigi homogén szabályozás helyett az ügyvédi tevékenység gyakorlója anyagi felelősségének lehetséges korlátait az egyes ügyvédi tevékenységekhez igazodó módon, differenciáltan szabályozza az előterjesztett javaslat.
A fegyelmi eljárás szabályai több vonatkozásban is jelentősen megújulnak. Bővül a fegyelmi eljárásban kiszabható fegyelmi büntetések köre, szintén differenciált szankcionálást téve ezáltal lehetővé az egyes fegyelmi vétségek súlyára és körülményeire tekintettel. Változnak a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló szervezeti szabályok annak érdekében, hogy a szakmaiság és a függetlenség szempontjainak elsődlegessége mellett a fegyelmi felelősség megállapításának valódi igénye juthasson érvényre. Így a fegyelmi bizottságok nem területi, hanem regionális és országos szinten szerveződnek, és ennek megfelelő illetékességi területtel alakulnak meg a fegyelmi tanácsok is. A hivatalból induló előzetes vizsgálat lefolytatására a területi kamara választott tisztségviselőjeként a fegyelmi biztos jogosult, továbbá ő kezdeményezheti a fegyelmi eljárás lefolytatását.
Új jogintézményként a területi kamara elnökének és a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének az eljárás egyes szakaszaiban érdemi beavatkozást jelentő pozitív utasításadási joga van, amely a fegyelmi eljárások lefolytatásával kapcsolatos felelősség kérdését hivatott új megközelítésbe helyezni. Az 1991. évi ügyvédi törvény - visszatérve a jogtörténeti hagyományainkhoz - megszüntette az ügyvédi munkaközösségeket. Ügyvédi tevékenységet csak kamarai tagként lehet folytatni a törvény hatálybalépését követően, tehát 1991 óta. Meggyőződésem, hogy az elmúlt 25 esztendő bebizonyította, hogy az ügyvédi kamarák aktuális pártpolitikai csatározásokból kimaradva, hiteles köztestületként, a szakmaiság talaján állva látják el feladataikat, a hazai ügyvédség pedig bátran támaszkodhat a szervezetre, akár úgy is, mint érdekképviseleti szervre. A hazai kamarai rendszer olyan érték, amelyet kötelességünk megőrizni.
Itt vagyok kénytelen megemlíteni, hogy az elmúlt napokban méltatlan és kiragadott információk valótlan színben való feltüntetésével megalapozatlan vádak is elhangzottak az ügyvédi kamarák tevékenységével kapcsolatosan. A valótlan és azóta a teljes értetlenség bizonyítékaként elismételt állításokkal szemben az ügyvédi kamara nemhogy nem veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét, hanem az évtizedes múltra visszatekintő pártatlan köztestületi működés éppen hogy annak garanciája. A közéletben minden korban aktív szerepet vállaló ügyvédeket összefogó köztestület érdeme, hogy a rendszerváltozástól a mai napig úgy volt korrekt szakmai partnere a mindenkori kormánynak, hogy a pártpolitikától távol tartotta magát. Éppen ezért az országos és területi kamarákkal, illetve azok tisztségviselőivel szemben megfogalmazott vádak alaptalanok, feleslegesek és károsak. Üdvös lenne, ha a jobb esetben már jogi végzettséget szerzett, de még szakvizsga előtt álló fiatalok ettől a jövőben tartózkodnának.
Ugyanakkor az országos kamara és a megyénként működő területi kamarákon alapuló jelenlegi kamarai szerkezet összességében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) helyes konstrukciójának negatívuma, hogy egyes megyékben az alacsony ügyvédlétszám miatt az erőforrások szűkössége és ebből következően az azonos színvonalú feladatellátás nehézségekbe ütközik. A javaslat ezt a problémát is igyekszik megoldani. Már csak egy mondat, elnök úr!
Talán emlékeznek még képviselőtársaim, hogy 2015 októberében ötpárti konszenzussal fogadtuk el az ügyvédi törvény módosítását. Azt a reményemet szeretném kifejezni, hogy ez a konszenzus jelenleg is fenntartható, és az ügyvédi törvényt az Országgyűlés valamennyi frakció támogatásával fogadhatja el. Köszönöm szépen. Elnézést az időtúllépésért! (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
