KISSNÉ KÖLES ERIKA
KISSNÉ KÖLES ERIKA
KISSNÉ KÖLES ERIKA nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Spoštovani Predsednik, spoštovane gospe Poslanke in gospodje Poslanci, cenjeni Zbor!
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Képviselő Urak! Tisztelt Ház! A nemzetiségek, a kisebbségben élő közösségek és egyének számára a köznevelési, szakképző felsőoktatási intézmények hatékony és megfelelő törvényi keretek között való működése meghatározó.
A kormány nevében a T/15376. számon, az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásához kapcsolódást az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága a nemzetiségi köznevelésben részt vevő nevelők, oktatók, oktatásirányítók, de elsősorban a nemzetiségi tanulók érdekeit szem előtt tartva kérte. Bár a törvényjavaslatnak csak egyes elemeire reagálok most, így például a felsőoktatásban dolgozó oktatók kérdésére nem fogok kitérni, holott a nemzetiségi felsőoktatás, különösen is a nemzetiségi óvodapedagógus-képzés és pedagógusképzés számunkra is igen fontos terület.
(20.30)
A benyújtott törvényjavaslat 3. pontja a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosítására irányul. A 6. § (1) bekezdésében javasolja a nemzeti köznevelésről szóló törvény 4. §-ának, amely a köznevelési intézmény feladatait sorolja, 4.a ponttal történő kiegészítését, ez az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció.
A 2. pont a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermek, tanuló, akinek a személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek a meghatározása.
A 4. pont az egyéb foglalkozás fogalomba sűrítve megfogalmazza azt a feladatkört, amely a különös adottságokkal, tehetségekkel rendelkező tanulók tehetséggondozására nyújt számos lehetőséget a köznevelési intézmények és pedagógusok számára. Kiterjed ugyanakkor arra a tevékenységi területre is, amely a 2. pontban meghatározottakkal együtt egyaránt hozzájárul azon tanulók fejlesztéséhez is, akik társadalmi, szociális helyzetük, ebből következő leszakadásuk okán különleges figyelemre érdemesek a magyarországi köznevelésben; ez a tanórákon kívüli egyéni vagy csoportos, pedagógiai tartalmú foglalkozás, amely a tanulók fejlődését szolgálja.
A nemzetiségi tanulók érintettsége valamennyi tekintetben jelentős, hiszen a nemzetiségi nevelésben részt vevők minden iskolatípusban jelentős többletmunkát vállalnak fel részint a nemzetiségi nyelv tanulására fordítandó plusz 5 nemzetiségi nyelvi óra és a plusz 1 népismeret órákon való részvétel, az azokra készülés, de a nemzetiség kultúrájának ápolásáért folytatott tanórán kívüli tevékenységek egész sora okán is.
Bár sajnos a törvényjavaslat 4.a ponttal történő kiegészítése sok család, tanuló fiatal érintettsége okán fontos, kiemelten is jelentős tanulói kör az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációban és rehabilitációban a roma közösségekben élő, roma származású gyermekek magas száma, akik bizonyos szociális hátrányokból következően szorulhatnak egészségügyi és pedagógiai rehabilitációra. Rehabilitáció az oktatási intézmények esetében is az a szervezett tevékenység, amelyet a társadalom biztosít a huzamosan vagy véglegesen fogyatékos gyermekeknek, hogy a még rendelkezésükre álló képességeikkel újra elfoglalhassák vagy elfoglalhassák helyüket az iskolai közösségekben, a társadalomban. A rehabilitáció itt nevelési, foglalkoztatási intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, egyénre szabott alkalmazása, ebben a rehabilitálandó személy részvétele alapvető. Éppen ezért a személy környezetének a pozitív hozzáállása is meghatározó, amiben a nemzetiségi közösségek szervezetei is szerepet kell hogy vállaljanak.
Most, amikor a parlament az egyenlő bánásmódról és az egyenlő esélyekről szóló törvény vagy a gyermekvédelemről szóló törvény módosításáról is tárgyal, amikor az integráció a köznevelésben a tanulói fejlődés biztosításának egy határozott irányát képviseli, ennek a módosító javaslatnak a hatása jelentős előrelépést jelenthet a fogyatékkal élők számára.
A különféle egészségügyi, pedagógiai nehézségekkel küzdők elhelyezése az ép, egészségesen fejlett tanulói közösségekben előmozdítja azt, hogy a speciális nevelés, tehát a gyógypedagógiai foglalkoztatás előidézte megbélyegzés, a vele összekapcsolható sztereotípiák oldódása, a köznevelés ezen ágában nevelt, oktatott tanulók társadalmi beilleszkedése, integrálása már a gyermek korai életszakaszában megkezdődhet. Nyilvánvaló, hogy a speciális fejlesztési igények továbbra is fennállnak, a sajátos nevelési igényeket az erre jól felkészített tanároknak, fejlesztőpedagógusoknak, gyógypedagógusoknak kell folytatnia.
A 4.a pont nem jelenti, nem jelentheti a speciális intézmények, ha úgy tetszik, a súlyos fogyatékkal élők számára fenntartott és működtetett, üldözött szóval ilyen szempontból szegregált intézmények feleslegessé válását, és reméljük, a nehéz feladatok végzéséhez az országban mindig lesz megfelelő számú szakember, aki a habilitációs és rehabilitációs foglalkozásokat végzi, az úgynevezett normál intézményekben is legyen szükség szerint gyógypedagógus, pszichológus is.
A külföldi iskolai kirándulásokat érintő kérdést bizottságunk érti, és bizonyos szempontból üdvözli, egyúttal keresi annak a lehetőségét, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek tanulócsoportjai számára az anyaországukba tett kirándulások az anyaországok oktatási szaktárcája vagy magyarországi pályázati lehetőségek, vagy EMMI támogatása segítségével ugyancsak megvalósulhassanak. Minden nemzetiségi tanuló tanulmányai során legalább egyszer jusson el abba az országba, amelynek nyelve, kultúrája, hagyományai az ő életének is alapvető részét képezik! A nemzettársakkal való jó kapcsolat, az anyaország történelmének, jellemző természeti, társadalmi, kulturális értékeinek megismerése, illetve jó ismerete kiemelt cél a nemzetiségi népismeret oktatása során.
A T/15376. számú, a kormány nevében benyújtott törvényjavaslat 10., 11., 12., 13., 14. §-ában megfogalmazottakkal bizottságunk egyet tud érteni, a 15. §-t, az oktatási jogok biztosára vonatkozó kiegészítéseket üdvözli, az oktatási jogok biztosának a szerepe a nemzetiségi nevelés-oktatás sajátosságainak érvényesülése miatt is érdekes a számunkra.
A törvényjavaslat 16. §-a a nemzetiségi szakgimnáziumok és a nemzetiségi szakképző iskolák számára is új lehetőséget jelenthet, ha és amennyiben azok olyan képzést kínálnak, amelyek a szomszédos anyaországokban képzési hiánynak, nem kidolgozott szakképzési programnak számítanak, és nyilván a határon túl élő magyar közösségek számára a magyar nyelven folyó elméleti és gyakorlati szakképzést is biztosítják.
Európai uniós tagságunk óta a köznevelés, felsőoktatás terén a szakmai, technikai korszerűsítést, taneszközfejlesztést, pedagógus-tovább-képzést, diákcsereprogramokat is magukban foglaló projektek kivitelezését tekintjük az együttműködés hatékony, a közös projektekben részt vevő felek mindegyikének számos eredménnyel könyvelhető formájának, különösen a határ mentén élő nemzetiségek esetében. Bizottságunk e kiegészítéssel ebből következően szintén egyet tud érteni.
A 19. § lehetőségei, nevezetesen a szakirányú végzettséggel rendelkező pedagógusok hiányának a kérdése a nemzetiségi intézmények számára is fontos, a megfelelő szakos tanár biztosítása a mi iskoláinkban is komoly nehézségeket okoz, különösen ott, ahol két nyelven kell meghatározott tantárgyakat tanítani, így a törvényjavaslat „megengedő” ideiglenes megoldásai iskoláink működésében is átmeneti javulást eredményezhetnek.
A nemzetiséghez tartozók nyelvének használata, fejlesztése, tanítása, tanulása vagy elmélyítése mellett korszerű pedagógiai módszertani ismeretek cseréje, ezek közös fejlesztése az innovációt jól szolgáló cél.
Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága kéri, hogy a törvényjavaslat tárgyalása és elfogadása során a képviselő hölgyek és urak a tanulóifjúság érdekeinek megfelelő döntéseket hozzanak.
Hvala za pozornost! Köszönöm, hogy meghallgattak! (Taps.)
