DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott folytatom, ahol Kunhalmi képviselő asszony abbahagyta, azt mondta, hogy a pályaelhagyás nagyon felgyorsult a polgári kormány idején. A számok makacs dolgok, úgyhogy, ha megengedi, néhány számot mondok. 2003-ban a főállású pedagógusok száma a köznevelési intézményekben 185 ezer fő, 2009-2010 fordulóján, tehát a polgári kormány hivatalba lépését megelőzően 169 458 fő, jelenleg - 2016. évi adat - 171 687 fő. Aki a számokat ismeri, annak részletesebben ezt nem kell magyarázni.
Arra a felvetésre, ami arról szól - a Pedagógusok Szakszervezete is megfogalmazza -, hogy adott pedagógiai feladat ellátására megfelelő felkészültséggel nem rendelkezőket nem szabad alkalmazni, Kunhalmi Ágnes úgy fogalmazott, hogy nem mehet az oktatás ebbe az irányba, mert ez nem jó; én ezzel egyetértek, csak itt is engedtessék meg, hogy hadd mondjak néhány számadatot, mert mint említettem, a számok makacs dolgok. Képesítés nélkül tanító pedagógusok száma hogyan alakult, mondok egypár kiragadott példát, hogy érzékelhető legyen: 2010-ben, tehát a kormányváltást megelőzően vagy akkortájt magyar nyelvet és irodalmat 207 fő oktatott képesítés nélkül, 2016-17-ben 97-en. Az is sok, félreértés ne essék, de talán a 207-hez képest mégiscsak látványosan kevesebb. Történelmet 153-an oktattak 2010-ben képesítés nélkül, a 2016-17-es tanévben 60-an voltak. Matematika esetében 206, és 175 a 2016-17-es érték. Német nyelv esetében 144, most 62. Technikatanárnál 509, most 447. Ezek magas számok, én nem vitatom, csak azt akarom jelezni, hogy van egy csökkenő tendencia. Ezt csak azért mondom, hogy talán a véleményalkotásnál nem ártana ezeket a tényeket figyelembe venni, mert így talán pontosabb és szakszerűbb vitát tudnánk folytatni.
A pedagógushiánnyal kapcsolatosan Dúró Dóra képviselő asszony már felvetette, és teljesen igaza van, az egyszakos tanárképzés egy zsákutca volt, ezt pedig a balliberális kormány erőltette, és hozzá kapcsolódva a Bologna-típusú képzés. Ennek apropóján, hogy mikor és hogyan alakultak ki ezek a hiányok, hadd mondjak egy konkrét adatot: a Debreceni Egyetemen volt olyan esztendő, emlékeim szerint 2007-ben, amikor összesen az egész egyetemen 9 darab tanárszakos hallgató volt. Most jelenleg van 120. Ez sem sok, félreértés ne essék. Oda lyukadunk vissza, amire Kucsák képviselő úr is utalt meg Hoffmann képviselő asszony is utalt, hogy ezeknek a pótlása egy csettintésre nem megy, varázsvesszővel nem rendelkezünk, ez sajnos idő, de azért láthatjuk azt, hogy körülbelül hol volt elszúrva a dolog, és milyen nehéz az elrontott dolgokat helyreállítani.
Azt mondta Dúró Dóra, ez már a gyógypedagógiai vonalra vonatkozik, hogy 2017-ben látszani kellene bizonyos dolgoknak, eredményeknek, amit a kormány felismert vagy nem ismert. Én azt mondom, hogy felismerte, és mondok akkor néhány konkrétumot - nyilván ön sem tudhat mindent. A gyógypedagógiai képzés Magyarországon hosszú időn keresztül tulajdonképpen egy budapesti monopólium volt, valljuk be őszintén. Most nyílik meg először a lehetősége annak, hogy vidéken is lesz képzés, a Debreceni Egyetemen el fog indulni ősztől, és most az első körben majdnem 800-an jelentkeztek. Azért ez elég árulkodó, és azt hiszem, mutatja azt a tendenciát is, hogy a kormány felismerte a problémákat, és megpróbálja a megoldást is megteremteni. Egy új képzést egyébként bárhol beindítani szintén nem egy csettintéssel megy, annak az előkészülete, a humán erőforrás biztosítása bizony komoly előkészületeket igényel.
És én azt gondolom, hogy azok az adatok, amelyek a pedagóguspályát választókra vonatkozóan ismertek, azok is elég biztatóak. Nem állítom, hogy eljutottunk a Kánaánba, mert ez nem igaz, de az, hogy emelkedik a tanárszakos hallgatók aránya és emelkedik az osztatlan tanárképzésre jelentkezők aránya, az tagadhatatlan, az egész országban. Nyilván intézményenként itt eltérő adatokkal találkozunk, de mégiscsak ez a helyzet. Úgyhogy szerintem ez jó tendencia.
Az, hogy átmeneti intézkedésként kell kezelni, az világos, benne van a törvényjavaslatban is, öt év. Azon lehet vitatkozni természetesen, hogy ez jó, nem jó, sok, nem sok, itt ahány szakmai vélemény ütközik, annyiféle állítás fogalmazódhat meg, de nyilvánvalóan nem egy végleges megoldásként akarjuk kezelni.
Ami a sajátos nevelési igényű gyerekekre vonatkozó részt illeti, csak utalni szeretnék arra, hogy a jelenleg hatályos törvényben is vannak olyan esetek feltüntetve, olyan kitételek, amelyek lehetővé teszik, hogy nem gyógypedagógus is foglalkozzon velük. Tehát a most hatályosban is van ilyen. Úgyhogy itt nem valami ördögtől való dologról van szó, félreértés ne essék. Érdekes módon, ami most hatályban van, valahogy eddig senkinek nem bántotta az érzékenységét, vagy hogy van ez? Csak jelzem, hogy ez egy problémamegoldásra irányuló pontosítás, módosítás, és nem valamiféle új dolog, világtól elrugaszkodott javaslat kíván lenni.
Szabó Szabolcs képviselő úr azon problémázik, hogy mi köze van a kancellárnak a pedagógus-továbbképzéshez. Szeretném jelezni, hogy a tanárképző központok az egyetemeken a pedagógusképzésnek a szakmai koordinálásáért felelnek, a pedagógus-továbbképzés az egy teljesen más műfaj.
(20.50)
Nyilván a képviselő úr ezt nem tudja, hiszen bevallotta, hogy ő nem tanárember. Nos, a pedagógus-továbbképzés első körben, akármilyen hihetetlen, menedzsmentfeladat, menedzsmenti munka: össze kell szervezni különböző iskolákból, ki hogy jön, utazás, annak a költségtérítése, jelenteni kell az Oktatási Hivatalnak, nyilvántartást vezetni, egy csomó ilyen természetű dolog; ez egy adminisztratív apparátus létét feltételezi, pénzügyi vonzatai vannak. A szakmai képzés szintén többrétű továbbképzés, a szaktárgyak esetében pedig értelemszerűen az adott intézmény szakmailag felelős tanszéke jön képbe. Ha az ön esetét vesszük, akkor a geográfusképzésnél egy geográfus kell, egy matematikusnál egy matematikus, egy nyelvtanárnál meg egy nyelvtanár, a nyelvi tanszék. De hogy módszertanilag is továbbképzés lehessen, azt pedig ki kell vinni iskolákba jó gyakorlatok és sok minden formájában. Tehát láthatóan nagyon sok mindent kell összeszervezni, ez tényleg egy olyan menedzsmenti feladat. Hogy ezt könnyű legyen megérteni: ma, jelenleg meg az elmúlt időszakban több száz magáncég volt a piacon, ebből éltek; nem a magáncégek adták a szakmai tudást hozzá, a magáncégek megszervezték a továbbképzéshez a szakmai tudást, megvették egyetemektől, egyéb helyekről a hozzáértő szakembereket, de ők menedzselték.
Itt lényegében, amikor a kancellárnak igazgatási jellegű koordinációs feladatokat szabna meg a törvény, azt mondja ki, hogy ezt a menedzselési feladatkört az egyetem a maga professzionális igazgatási rendszerén keresztül bonyolítsa le, és természetesen a szakmai részét pedig hozzá kell tenni a karok részéről. Csak úgy zárójelben megjegyzem egyébként, hogy a tanárképző központok is, amelyek, még egyszer mondom, kifejezetten a pedagógusképzésért felelnek, csak koordinatív funkciót látnak el. Ez abszolút szakmai, maximum annyi igazgatási része van, hogy melyik iskolába küldjék ki gyakorolni a pedagógusjelöltet, de azoknak például nincs hallgatója és nincs oktatója. Oktatója, hallgatója a karoknak van a felsőoktatási intézményekben.
Úgyhogy ez magyarázza, ilyen egyszerű oka van, nem kell ebben valami titkos összeesküvést látni meg egyetemi autonómiacsorbítást, és az ördög tudja, mi mindent, mert azt tudom, hogy erre egyébként hajlamosak, csak azért a tények mégiscsak makacs dolgok, erről szó sincsen. Úgyhogy azt gondolom, ebből a szempontból azért az előterjesztés jó.
Amit én kifejezetten üdvözlendőnek tartok, az az, amire sajnos egy komoly tragédia kellett hogy rávilágítson. Most van először szabályozva és kimondva igazából az, hogy mi minősül iskolai kirándulásnak és külföldi iskolai kirándulásnak, mert eddig - tisztelet a kivételnek, de ne áruljunk zsákbamacskát - a legtöbb szülő azt gondolta, ha elmennek egy olyan sítáborba, amit az iskola néhány tanára megszervez, az iskolai jellegű kirándulás lesz, vagy az iskola áll mögötte, és közben nem ez a helyzet.
Itt egyértelműen definiálva van, hogy mi az, ami ennek minősül, és ami nincs itt definiálva, az nem minősül ennek, az nem fog ennek számítani, és szerintem ez rendben van; mint ahogyan az is rendben van, hogy a felelősség kérdésére vonatkozóan is vannak szabályok. Én a magam részéről ezt tartom az egész előterjesztés legeslegfontosabb elemének, pontosan a gyermekek érdekében. Köszönöm szépen.
