DR. HOFFMANN RÓZSA,
DR. HOFFMANN RÓZSA,
DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Megszokhattuk már itt az Országházban, hogy ha oktatással foglalkozó törvényekről van szó, akkor ellenzéki képviselők minden alkalmat megragadnak, hogy a törvényjavaslatban szereplő állításokat csúsztatva, félremagyarázva politikai célokra használják ki az oktatási törvények tárgyalását.
Egy példával támasztom alá az állításomat, mert nem szeretek levegőbe beszélni. Az előttem szóló MSZP-s képviselő asszony azt mondta, hogy esztelenül nyugdíjaztuk a pedagógusokat, ezzel is előidéztük a pedagógushiányt, de ez nem így van. Pontosan tudom, hogy csak a hiányszakmákban dolgozó pedagógusok minden kedvezményt, minden engedményt megkaptak, ott viszont, ahol bizonyos szakmákban túl sokan voltak és nagyon sokan végeztek, annak érdekében, hogy a fiatal pályakezdők munkát kapjanak, ott amikor elérték a nyugdíjkorhatárt, akkor küldtük őket nyugdíjba. Nos, ezek a csúsztatások olyan célt szolgálnak, hogy minden eszközt megragadjanak, hogy a Fidesz-KDNP oktatáspolitikáját hamis és rossz színben tüntessék fel, ez ellen, úgy gondolom, föl kell emelnünk a szavunkat az igazság nevében.
Azt is megszokhattuk már, hogy a Pedagógusok Szakszervezete ilyenkor a sztrájkbizottság összehívásával fenyeget. Ez történt most is. Itt van előttem a Pedagógusok Szakszervezete elnökének levele, amelyet több címzettnek elküldött, így a mi frakcióvezetőnknek is, és jelezte, hogy kezdeményezi a sztrájkbizottság összehívását, holott egy olyan törvényjavaslatról van szó, amelyet nagyon fontos szakmai testülettel, jelesül az oktatási kerekasztallal és annak tagjával, a Nemzeti Pedagógus Karral nemcsak hogy megbeszélt formálisan, hanem egyenesen néhány passzusát az ő javaslatukra terjesztette be az oktatásért felelős miniszter.
(19.50)
Akkor most kérdezem, miért akar sztrájkolni a Pedagógus Szakszervezet? Ki az ebben az országban, aki az olyan szakmai kérdésekhez alaposabban ért, mint például a pedagógusok foglalkoztatási kérdése. Ha egyszer ők javasolnak egy szakmailag megalapozott javaslatot, a Pedagógus Szakszervezet milyen alapon hirdet sztrájkot? Persze szíve joga, a törvények ezt megengedik. Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy a laikusokat - ha egyáltalán vannak ilyenek, akik ilyen késői órában követik még az országgyűlési közvetítéseket - ne tévesszék meg ezek a hamis állítások vagy esetleg majd a későbbi sztrájkfenyegetés. Egy nagyon megalapozott, nagyon végiggondolt, az oktatási kormányzat távlati gondolkodásába illeszkedő törvényjavaslatot tárgyalunk most itt az Országgyűlésben.
Én nem kívánok végigmenni ennek az összes pontján, hiszen egyrészt az államtitkár úr nagyon kimerítő és nagyon megbízható magyarázatot adott, és ezt a Fidesz szóvivője szintén részletesen értelmezte. Egy-két mozzanatra szeretnék rámutatni azzal a magyarázattal kiegészítve, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt miért támogatja ezeket a javaslatokat, illetve a törvény egészét.
Természetesen támogatjuk azokat a módosításokat, amelyek jobb helyzetbe hozzák a felsőoktatás tanárait, így a fizetési fokozatba sorolásukat, vagy azt, hogy a tanársegédet, ha letette a doktori szigorlatát, három év múlva ki kell nevezni adjunktusnak. Ez azt a méltatlan helyzetet orvosolja, ami eddig a felsőoktatásban általános volt, hogy nem volt ilyen kötelezettsége a munkáltatónak. Ezt csak helyeselni lehet.
Az oktatási kormányzatnak hosszú évek óta egyértelmű törekvése, hogy ne hagyja azt, hogy ellenőrizetlenül, a szabályok be nem tartásával menjenek ki pénzek és történjék az intézmények működtetése. Ebbe a koncepcióba illik az, hogy az ösztöndíjakat nyilvántartja egy idő óta az Oktatási Hivatal. Csak helyeselni tudjuk, hogy a közszolgálati ösztöndíjas és a magyar állami ösztöndíjas hallgatók nyilvántartása is egységes rendszerben történik, amire bizony azért van szükség, hogy a törvényben meghatározott határidőn túl senki ne vehessen fel állami ösztöndíjat, ne költhesse az adófizetők pénzét, hiszen a költségvetés ebből áll össze.
Egyetértünk a szenátus négyévenkénti megújításával, ez megfelel a demokratikus alapelvnek, és egyetértünk azzal is, hogy a szenátus felelősségét a törvény kijelöli a tanárképzés intézményi koordinációjára. A 2011-ben megalkotott nemzeti felsőoktatási törvény rendelkezett a tanárképzés megújításáról, ezeket én most itt nem akarom megismételni, gondolom, hogy a legtöbben ismerjük, és rendelkezett arról is, hogy a tanárképzésnek kell hogy legyen egy intézményi centruma, egy tanárképző intézet, de ezen a területen még sok rendeznivaló van. Azzal, hogy a szenátus koordinációs feladatává jelölte ki a törvény, csak remélhető, hogy koncepcionálisabb és valóban fontosabb feladattá válik a valóságban is a pedagógusképzést folytató felsőoktatási intézményekben.
Csak egyetérteni lehet az oktatási jogok biztosára vonatkozó szabályokkal. Kihangsúlyoznám azt az elemét, hogy senki nem utasíthatja, nem fogadhat el utasítást senkitől. Ez az ombudsman intézményének a függetlenségére utal. Egyébként egy olyan intézményről van szó, amire a magyar oktatásijogrendszer büszke lehet, hiszen eléggé egyedülálló még mindig, hogy külön oktatási jogok biztosa őrködik a jogok betartása és érvényesülése felett.
Nincs ember ebben az országban, akit ne rázott volna meg a januári veronai tragédia, így tehát csak egyetérteni lehet azzal a törvényhellyel, amelyben a tanulmányi kirándulások tekintetében az intézményvezető felelősségét firtatja, illetve bizonyos szabályok bevezetését teszi szükségessé. A határon túli kirándulások esetében is figyelni kell erre, hiszen ezek - bármennyire is magyar területre mennek - jogi értelemben külföldi kirándulások. Ha ilyen buszos kirándulások vannak, akkor nehogy valami tragédia történjék.
Csak támogatni tudjuk azt a törvényhelyet, hogy szülők kezdeményezésére az első évfolyam megismételhető és ennek nem kell hogy nyoma maradjon. Megjegyzem, ez egy korábbi törvényben benne volt. Én annak idején sajnáltam, amikor kimaradt, hiszen ez azt a rugalmas elvet valósítja meg, hogy bizony a gyerekek fejlődése különböző tempójú, és vannak olyan bölcs, józan belátású szülők, akik rájönnek arra, hogy többet segítenek a gyereküknek, ha egy évvel meghosszabbítják az alapképzés időszakát, és ennek nincs olyan nyoma, hogy a gyerek kap, mondjuk, egy elégtelen bizonyítványt. És ugyanez a helyzet a kilencedik évfolyamon is. Ezt is támogatni tudjuk.
Támogatjuk a btm-es gyerekekre vonatkozó szabályozást is. Aki beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarral küzd, annak nem az értelmével van probléma, hanem az akaraterejével, a pszichéjével, ami nehezen hozható össze azzal, hogy mondjuk, magyarból, történelemből és matematikából ne értékeljék. Nyilvánvalóan külön elbánást érdemelnek és ezt követelik valamennyi iskolafokon, de ők nem beteg gyerekek, nem olyanok, akiknek olyan zavaruk lenne, amit nem lehet korrigálni. A pedagógia ma már annyira differenciált kell hogy legyen, és a gyakorlatban egyre inkább differenciálttá válik, hogy ezeknek a gyerekeknek a későbbi életben való boldogulását segíti ez a rendelkezés. Egyébként a szabályokat államtitkár úr ismertette; itt azért nagyon sokféle út van.
Végül szólnék néhány szót én is a legvitatottabb kérdésről, a gyógypedagógus kényszerfeloldásáról, így nevezném csak. Kedves képviselőtársak, tegyék fel azt a kérdést maguknak, hogy ha valóban nincs, mondjuk, gyógypedagógus végzettséggel rendelkező pedagógus, aki az ének-zene órákat meg tudja tartani az iskolában, és a rokonságunkban, ismeretségi körünkben van enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékos gyerek, vajon úgy döntetnének-e, hogy akkor ne tanuljon éneket, ne legyen, aki énekelteti azt a csoportot, vagy azt mondják, hogy akinek énektanári képzettsége van, az azért tud énekelni, tud énekeltetni. Fontos, hogy a gyerek énekeljen, mert zene nélkül felnőni az bizony érzelmi sivársághoz is vezethet. Lehet, hogy ha gyógypedagógus képzettsége van, akkor ez hatékonyabb lesz, de nem ártalmas neki.
Ezenkívül enyhén szólva is nem fair úgy beállítani, hogy ez a mi oktatáspolitikánk következtében állt elő. 2010 előtt már látható volt, hogy komoly pedagógushiányok vannak, és hogy elöregedett a pedagógustársadalom, mégsem emelték a pedagógusok fizetését, olyan körülmények voltak az oktatási intézményekben, hogy megindult a pályaelhagyás, mert a pedagógusok nagy többsége nem osztotta azokat a liberális elveket, amelyeket az akkori oktatáspolitika közvetített. Ezért 2010-től igen nagy erővel megalkottuk a pedagógus-életpályát, jelentősen emelkedtek a fizetések, a Klebelsberg-ösztöndíj következtében növekedett a pedagógusképzésre jelentkezők száma. De kedves kollégák, hány év kell ahhoz, hogy egy pedagógusképzési rendszerből olyan tömegek jöjjenek ki, hogy az egyre súlyosbodó pedagógushiányt pótolják? Hát, minimum egy évtized, ha nem egy emberöltő, hiszen ekkora hiányok voltak. És a megelőző kormányok oktatáspolitikája erre egyáltalán nem figyelt. Felismerve a helyzetet mi ezt orvosoltuk, megtettük a szükséges lépéseket, de az idő még nem jött el, hogy ez eredményt hozzon.
A másik példa a természettudományok, ahol többen jelentkeznek, de ma még mindig nem elegen. Tehát annak belátása egy oktatási szakpolitikustól, hogy az oktatásban egy-egy változtatás bizony sokszor csak húsz év múlva mutatja meg a hatását, ez majdnem egy olyan alapvető követelmény, mint hogy tud-e írni, olvasni.
(20.00)
Számonkérni azt, hogy két év alatt vagy négy év alatt orvosolni azt, amit a megelőző húsz év elrontott, egyszerűen szakmaiatlan, és az oktatási folyamatok nem ismeretéről árulkodik. Arra kell gondoljak, hogy emögött is valami olyan politikai szándék húzódik meg, ami főleg egy évvel a választások előtt magyarázható, bár nem helyeselhető.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Igen, kedves ellenzéki képviselőtársak, azt kell mondjam, hogy ez nem fair ily módon, mert nem feltételezem azt, hogy önök ne tudnák, hogy egy 4-5 évig tartó pedagógusképzés, ahol egy év alatt kijön x számú hallgató, ahhoz 5-10 év kell, hogy feltöltődjék úgy az a hiány, amit a korábbiak nem pótoltak. Ezért azok a jelzők, hogy mi itt embertelenek vagyunk, természetesen a Fidesz-KDNP oktatáspolitikájára gondolok vagy utalok, vagy hogy kitaszítjuk a gyerekeket, ezek megint csak nem fair állítások. Önök is nagyon jól tudják, hogy nem erről van szó, csak félremagyarázzák a jelenségeket.
Összességében a KDNP jó szívvel és jó lelkiismerettel támogatja ezt a törvényjavaslatot, és sikert kíván annak érvényre juttatásához. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
